Milyen az ember életében a legnagyobb szerelem? Mit éreztek ha szerelmesek vagytok?

Gondolom mindenkinél más. Nálam olyan , hogy ha meglátom egyszerűen elkezd zakatolni a szívem , meg kb azt se tudom mit csinálok. Jah a múltkor mikor meg megláttam egy másik palival konkrétan majdnem elbőgtem magam , utána meg vmi eszméletlen düh fogott el. Leginkább magamra haragszom , amiért nem mondtam még el neki , hogy szeretem , helyette sokszor bunkó voltam vele :\ Egyszerű lenne ez az élet , csak szeretjük túlbonyolítani..

20F

Nehéz ezt megfogalmazni, milyen a szerelem, mert talán mindenkinek más érzés. Amikor szerelmesek vagyunk, olyannak látjuk a másikat, mint senki más, a szemünkben több, jobb. Még akkor is, ha ismerjük a hibáit. Nincs nála vonzóbb, értékesebb. Ha eltávolodik tőlem akár lelkileg, akár hosszabb időre fizikailag, mintha egy részemet választanák le rólam, hiányzik, de valahogy mégis úgy érzem, mintha valahol a közelemben lenne. Mellette úgy érzem, hazaértem. Mindig felfedezek benne valami újat, pedig már öt éve együtt élünk. Amikor hazaér a munkából még mindig úgy várom, mint az első randijainkon a találkozást és amikor megérkezik, minden színesebb, szebb. Ha vele vagyok én is több vagyok, legalábbis úgy érzem.

Pedig ez már nem a rózsaszín köd, öt év után már erről nem beszélhetünk. Láttam már jó és rossz passzban, vele élem a hétköznapjaim, mégsem tudok betelni vele. Soha nem találkoztam még hozzá hasonlóval, pedig nem ő az első szerelmem és már lassan közelebb leszek a 40-hez, mint a 30-hoz. :)

Nekem volt 3 barátnőm közülük egy volt igazán az akibe teljesen szerelmes voltam. Amikor őt megláttam egyből elkezdett verni a szívem de hihetetlenül, paráztam, izgultam, normálisan, megszólalni sem bírtam, egyszerűen nem tudtam mit csinálok. A csaj egyből levette az első találkozásunknál a dolgot és helyesnek tartott, na akkor már teljesen kész voltam, de nagyon szerelmes voltam belé, nem csak külsőre, hanem belsőre is. Ő szó szerint a másik énem lehetett volna nagyon egyforma volt a stílusunk szinte mindenbe egyforma volt az ízlésünk, egyszerűen éreztük hogy egymásnak lettünk teremtve. Nagyon imádtam azt a lányt nagyon jó volt vele lenni, amikor vele voltam már javában jártunk mindig elfogott az az érzés hogy teljesen jól érzem magam, ezt nem lehet leírni, imádtam, az ölelését, a csókját, nagyon sokszor egymáshoz bújtunk sok ismerősünk mondta ránk hogy igazi szerelmesek vagyunk. De sajnos a kapcsolatunknak csúnya véget ért. A barátnőm akkor nagyon bekavart valamit és amikor 1 hétre elutaztam mert a tesómáknak segítettem a házat felújítani vagy is elkezdeni, akkor a barátnőm már javában találkozgatott egy másik sráccal akivel véletlen ismerkedtek meg a neten, és megcsalt vele majd amikor hazaértem elmondott mindent és azonnal szakítottunk. Akkor olyan szinten éreztem hogy a szívem összetört hogy 1 évig egyszerűen nem voltam önmagam. 1-2 hónapig kb a sírás határánál voltam amikor a közös képeinket néztem meg amikor 1-2 ruháját megtaláltam és éreztem az illatát, sokan bolondnak is tartottak miatta amiért az ágyamban volt az egyik felsője sajnos én is beismertem hogy ez már beteges, de nagyon hiányzott. Amikor megláttam az utcán a másik sráccal legszívesebben leütöttem volna de nem tettem mert a barátnőm döntésén múlott a dolog, de ugyanakkor haragudtam is rá amiért átvert, de köszönni sem tudott akkor. Persze amikor a srác dobta őt akkor egyből jött hozzám hogy csináljunk vissza mindent de akkor annyira dühös voltam hogy elküldtem őt nagyon csúnyán oda... Amit megérdemelt de olyan dolgokat vágtam a fejéhez amik már durvák voltak és emiatt olyan lelki ismeret furdalásom volt hogy teljesen összeomlottam idegileg. Azóta ismerkedem már lányokkal, próbálok tovább lépni de nem megy, mindig a volt páromat látom majdnem minden lányba pedig igyekszem a más stílusú lányokat megismerni hátha velük jobban fog menni, de nem megy.

Most is van egy lány akivel már majdnem összejöttünk de nem érzem azt az érzést amit eddig csak minimálisan, egyszerűen nem megy a dolog.

"Ő szó szerint a másik énem lehetett volna... egyszerűen éreztük hogy egymásnak lettünk teremtve"

Ezek szerint a lány mégsem teljesen ezt érezte.

Nagyon sokan keverik a valódi szerelmet a rajongással. A valódi szerelem tartós, míg a rajongás egyoldalú, és épp ezért nem szokott sokáig tartani.