Nekem rossz a látásom, vagy miért tűnik sokszor úgy, hogy zömében fiatal srácok a koruknál néha simán 5-10 évvel idősebbnek tűnnek? Baj, ha engem a fiatalos, kisfiúsabb külső vonz?

(nem vagyok pedofil, nem kisfiúkhoz vonzódom mielőtt bárki félreérti) Az a bajom hogy jobban kedvelem a fiatalos vonásokat és valamiért sokszor van, hogy egy velem egyidős srác (20 körüli évekről van szó) lazán kinéz egy tizessel többnek és lehet hogy bennem van a hiba (mivel tudtommal a lányok többsége számára pont hogy vonzó az idősebb pasi, meg a minél férfiasabb megjelenés). De úgy érzem ez olyasmi amin nem lehet tudatosan változtatni, próbáltam már, valamiért egyáltalán nem jön be ha valaki látványosan idősebbnek néz ki a koránál. =( Mit tegyek, normális ez? Velem van a probléma, ezek már túl magas igények a külsőre vonatkozólag? Szeretnék velem kb. hasonló korú sráccal járni, a túl nagy korkülönbség is mindig úgy megijesztett vagy nem is tudom. Csak mert mindenki arról panaszkodik hogy tökéletességet várunk el, meg minden. Ez már annak számít? Mert az a baj hogy sok dologban képes vagyok kompromisszumot kötni, rugalmas vagyok, viseltem már el nagyon idegesítő belső tulajdonságokat is, stb, de ezen képtelen vagyok túllépni. Én sem vagyok csúnya egyáltalán, szép lánynak tartanak és adok magamra, azt mondják olyan kortalan babaarcom van, lehetséges hogy emiatt (is) alakult volna ez ki bennem? Hogy csak olyan fiúk tetszenek akik ilyen téren hasonlítanak rám? Hogy megértsétek mire gondolok, légyszi picit gondolkodjatok el mielőtt mindenki azzal jönne, hogy milyen felszínes vagyok amiért számít a külső. Szerintem a legtöbb ember így van vele, először legalábbis mindenképpen, és azt hiszem semmi egészségtelen nincs abban, hogy olyan emberrel szeretnék csak pl szexuális viszonyba keveredni, aki számomra fizikailag vonzó. Ha engem taszít ha valaki szakállas és kövér, úgy érzem nem tehetek róla, biztos sok fiút meg az taszít hogy én lapos vagyok, mint egy kislány.

Fiatalos, "lányosabb" srác alatt meg nem a plázákat járó nőies, szűk ruhában feszengő tükörben fényképezkedő típusra értem hanem arra a fajtára akire az ember úgy azt mondaná hogy helyes, aranyos, esetleg hosszabb haj, stb. Látok pl rengeteg embert arról panaszkodni hogy a lányoknak csak a kigyúrt pasik kellenek, stb, hát nekem meg pont nem, csak mégis tartok tőle hogy valami nem stimmel velem, csak normális véleményeket szeretnék nem lehurrogást, mert abból nem fogok többet megtudni hogy mi lehet a gond. Még ha van is egy sablonréteg akiknek a zsánere egy bizonyos típus, azért sztem normálisabb esetben kb ahány nő annyiféle ízlés. Ezek a vonások is, nekem nagyon tetszenek de sok lány ismerősöm rájuk se nézne. Tehát, szerintetek baj, ha ehhez az egy dologhoz ragaszkodom amikor kapcsolatot keresek? Egy ember nagyon sok mindenből tevődik össze és rengeteg dolognak kell ott összecsiszolódni, de nem tudok szerelmes lenni ha nem tetszik az illető és ilyenkor mindig én érzem magam szarul, hogy miért vagyok ilyen.