Jogosan várom el a páromtól, hogy ő fizessen mostanában, ha együtt megyünk valahova?

A párom nem sokkal azután vesztette el a munkahelyét, hogy megismerkedtünk és összejöttünk. Mivel fiatalok vagyunk még (22 évesek), mindketten otthon lakunk, ő akkoriban kapott azért pár ezer forintot a szüleitől, de bármikor mentünk moziba, rendeltünk kaját, vagy csak vettünk egy energiaitalt, általában én fizettem - ezeket én ajánlottam fel, én "hívtam meg", mondtam hogy azért ne üljünk már a négy fal között, nem fogok belehalni egy pizzába vagy egy mozijegybe.

Aztán ő ismét talált állást, viszont én elveszítettem az enyémet ár hónapja, és mivel otthonról semmilyen pénzt nem kapok, viszont egy csomó dolgot magamnak kell fizetnem (pl. tandíjat), ezért szó szerint kiforintozok minden kiadást egy ideje.

Ezt a párom is tudja, viszont azóta bármikor beülünk egy moziba vagy ugyanúgy rendelünk éppen egy pizzát, soha nem ajánlotta fel, hogy most ő fizeti ki nekem. Sőt, amikor mondtam, hogy nekem most nincs pénzem erre, akkor inkább nem is mentünk sehova... ha egy kávéra ülnénk be valahova (olyan alacsony a vérnyomásom, hogy mindennap innom kell vagy kettőt), akkor eszébe se jutna meghívni egy 200 ft-os eszpresszóra.

Nekem ez olyan rosszul esik... Nem várom el természetesen, hogy mostantól mindig ő fizessen, de hogy soha egyetlen alkalommal sem jut eszébe, az igenis bánt engem. Én sosem sajnáltam tőle a pénzem, ő meg mintha sajnálná, mikor tudja, hogy milyen rossz helyzetben vagyok jelenleg.

Egyébként semmi gond a kapcsolatunkkal, érzékelteti ezernyi dologgal, hogy szeret engem, csak ezt nem érten...:/