Hogyan lehet kikerülni ebből a helyzetből?

25 voltam, mikor az első barátnőmmel találkoztam. Igen, addig nem volt senki, még ha próbálkoztak is lányok, féltem. Ennek van gyerekkori története meg a saját hanyagságom, de annyit nem szeretnétek olvasni... :)

Szóval összejöttem a lánnyal, teljesen beleszerettem, aztán a lány előjel nélkül dobott, csúnyán. Volt egy fél év letargikus szünet, nem is érdekelt senki, semmi. Aztán rájöttem ennek így mennyire nincs értelme és változtatni kell valamit. Elkezdtem ismerkedni, gyorsan össze is jöttem egy lánnyal, akivel el is vesztettem a szüzességem. Nem voltam belé szerelmes és nem így akartam férfivá lenni, de megtörtént. Kiderült róla nem sokkal később, hogy nem független, így hát vele is vége lett. Az azóta eltelt 3 hónapban legalább 10 lánnyal volt minimum csók, de egyikkel sem érzem azt mint amit legelőször éreztem és ez megijeszt. Ugyanazt a kedvességet, törődést, érzelmet látszólag megadom nekik is, de idebent tudom, hogy nem valódi és egyszerűen nem működik. Ők meg odáig vannak ezért a figyelmességért és állandóan azt hallgatom milyen ritka az ilyen pasi manapság. Én meg szakítok velük, mert nem megy, nem tudom őket tovább átverni.

Iszonyú rossz érzés ez így, hogy nem tudok kialakítani egy normális, stabil kapcsolatot, ahol mindketten jól érezzük magunkat.