Összeköltözés után a pároddal hogyan alakult a kapcsolat? Javított rajta az összeköltözés vagy rontott inkább?

Hú a miénk felépített kapcsolat volt így semmit sem változtatott rajta.

Elejében csak heti 2x találkoztunk...majd egyre többet mire összeköltöztünk ami az egyetem miatt sokára (4év) következett be szinte napi szinten együtt voltunk , aludtunk föl9öslegessé vált két külön albérlet, így vettünk egy közös lakást.

Azóta összeházasodtunk az sem változtatott semmit, a változás majd most jön ha minden igaz....

Mivel a párom már külön élt saját lakásban mikor megismerkedtünk, inkább nála voltunk mint mondjuk nálunk ahol 5 tagú a család.:) A kapcsolatunk elején egyetemre jártam egy másik városban, akkor általában hétvégente találkoztunk, minden este nála voltam és ott is aludtam. Mikor jött a nyár, mikor végzett a munkával minden nap átmentem és együtt töltöttük a nap hátralevő részét és szintén ottaludtam. Úgyhogy szinte olyan volt mintha már akkor is ott laktam volna. Rá 1 évre lett teljes állásom, akkor költöztem oda, mert addig 0 forinttal nem akartam beköltözni, hogy ő tartson el. Nekünk jót tett, nagyon jól kijövünk, sosem veszekedtünk/vitáztunk az összeköltözés utáni dolgok miatt, pl. takarítás vagy vásárlás miatt. Lehet azért is, mert már az elejétől kezdve sokat voltunk együtt,pláne hogy az ő lakásában, így nem ért meglepetésként, hogy milyen is a másik. :)

23/N

Én is és úgy gondolom, hogy a párom is jobban érezi magát a kapcsolatunkban az összeköltözés óta. Meghittebb, bensőségesebb, természetesebb lett. Nincs az a 'kényszer', hogy menni kell valahova, ha találkozni akarunk. Jó érzés együtt otthon lenni. Nem voltak köztünk különösebb súrlódások az együttlakást illetően, mindent megoldottunk együtt. Olyanokra gondolok itt, hogy mondjuk lakberendezés terén más volt picit az elképzelésünk, de végül mindig találtunk közös nevezőt.

Fél éve lakunk együtt, és 5 hónap után költöztünk össze. Mindketten dolgozunk. 27/n és 34/f

Mi "hivatalosan" még nem élünk együtt, de egyébként igen. :) A páromhoz megyek haza és reggel onnan indulok suliba, egyedül a hétvégék alakulnak általában máshogy, de azokat is együtt szoktuk tölteni. Vagy az én családomnál, vagy a pároménál.

Az egyetemen találkoztunk, ő kollégista volt, én bejárós. Javarészt mindennap találkoztunk, a nyarak voltak csak nehezek, mert akkor a párom hazautazott 250 km-re és hát diákokként nem igen tehettük meg, hogy minden héten kiadjuk 5 ezer forintot az útiköltségre. Ilyenkor kb 2 hetente találkoztunk.

Amikor végzett a sulival semmi sem volt biztos, hazaköltözött és teljesen kilátástalanná vált minden, hogy hogyan tovább. 4 hónapig ingáztunk, aztán végülis kapott a párom állást itt, ahol én még tanulok. Gyakorlatilag az egyetem mellett van a lakása, így kézenfekvő, hogy itt élek. Nyilván mivel előtte alig találkoztunk hónapokig, így sokkal jobb a kapcsolatunk. Közelebb állunk egymáshoz, számíthatunk egymásra, kevesebbet is vitázunk, mert nincs ott a kényszer, hogy meg kell oldani a találkákat.

Nekem elég jó ösztöndíjam van, neki elég jó fizetése, így összedobjuk amink van, nem érzem magamat eltartottnak. :)

Mégjobb lett a kapcsolatunk összeköltözés után. Meghittebb, boldogabb, kiegyensúlyozottabb lett.

Jó tudni, hogy a párom hozzám jön haza, az első dolog, hogy ad egy puszit, megölel megbeszélhetjük a nap történéseit stb.

Nem voltak súrlódások nálunk.