Lányok! Ti mikor szoktatok filozofálni a gyereknevelésről, öregkorról?

Hát ez személyiségfüggő. Van olyan akinek csak így szimplán eszébe jut és el mereng, hogy hogy képzeli el az életét "x" év múlva... És máskor teljesen máshogy képzeli.

Van mikor előre meg tervezi, vagy egy adott helyzetben hozza meg az ilyen döntéseket...

Van aki teljesen komolyan gondolja, de van aki csak fantáziálgat. Szóval lényeg a lényeg ez a lány személyiségétől is függ.

Azon el szoktam gondolkodni, vajon jó anya leszek? Mert a példa nekem nem a legjobb, de ez másik téma.

Az öregkorra meg remélni tudom csak, hogy nem leszek nagyon beteg, magatehetetlen.

Mivel most nincs barátom, nem vonok senkit bele a képzeketbeli világomba, de amíg volt, persze vele láttam mindent.

Én mindig is tudtam,hogy szeretnék fiatalon gyereket vállalni. Akkor is mikor még nem volt párom. Így is lett. És igen,a párommal képzelem el az életem.

De mindenki másképp van ezzel. Ki mikor érzi,hogy érett ezekre a dolgokra.

Én még csak egyedül filozofálgatok, de igen, elgondolkodok rajta, hogy milyen életem lesz. Én teljes mértékben úgy képzelem el, hogy azzal, akinek a jövendőbelije leszek, vele is öregszek meg. Legalább is rajtam nem fog múlni. Sokszor gondolok arra, hogy megfelelő társat fogok találni, akivel megértésben tudunk élni. A gyerekeimet mindenképpen szeretetben fogom felnevelni, történjen bármi.

Én komolyan is gondolom, aztán majd meglátjuk mi lesz belőle :)