Barátnak számítok, vagy lenne még esélyem nála?

Van egy csoporttársam, aki azt hiszem, elég bonyolult személyiség, de azért próbálom valahogy felvázolni a helyzetet. Évek óta ismerjük egymást, számtalanszor viccelődünk, beszélgetünk, stb. Mégis azt érzem, hogy csak másodlagos ember vagyok, csak akkor fordul hozzám, ha épp nincs ott valaki, akivel "jobban" érezhetné magát. Ha viszont beszélgetünk, akkor gesztusokkal, apró figyelmességekkel szinte mindig elhiteti velem - ha akaratlanul is-, hogy esetleg nem csak én szeretnék többet.

Pár nappal ezelőtt elköszönésnél mondta, hogy este írjak rá, és folytatjuk a beszélgetést..Én megtettem, azonban ő csak két rövid mondattal reagált, és azok is elég nyilvánvalóan tükrözték, hogy semmi kedve beszélgetni velem. Azóta még nem találkoztunk/beszéltünk egymással. Nem tagadom, teljesen elbizonytalanodtam.

A probléma ott kezdődik, hogy ő roppant módon tudja palástolni a saját érzéseit.. Tegyük fel, hogy nem vagyok esélytelen..Bátran állítom, hogyha még megkérdezném, akkor is csalódnom kellene, mert nem vállalná fel, hogy akar tőlem valamit. Szégyellne a többiek előtt, vagy csalódna, hogy nem vagyok egy bombanő.. Magában sem tisztázta, hogy mit akar? Igazából fogalmam sincs..

Mit tegyek?