Szerintetek hogy lehetne ebből a helyzetből kimászni?

Van barátom, akinél jobbat el se tudnék képzelni, szeretjük egymást nagyon, már az első perctől kezdve egymást akartuk mióta csak ismerjük egymást. De sajnos nem tudok lelkileg 100%-osan benne lenni ebben a kapcsolatban, mert van bennem egy nagy gátlás a férfiak irányába, ami nem hogy szimplán nem akar elmúlni, de egyre csak erősödik. És minél jobb a kapcsolatunk, annál inkább ellenérzéseim vannak, hogy nem szabad bíznom, mert ez túl szép, hogy igaz legyen. Tudom, ez beteges nagyon.

Ezen kívül én egyébként is elég rossz embernek tartom magam, gyakorlatilag semmi se érdekel, tök céltalan minden, az egyetemen semmit se csinálok, és ez persze látszik is az eredményeimen, sokszor még a vizsgáimra se megyek be, vagy ha mégis, akkor se tanulok rá semmit szinte, pedig előtte napokig ezt mondom mindenkinek ,hogy én tanulok... ehelyett otthon ülök és iszogatok, és közben írok (ez kb egyetlen olyan dolog, amit szeretek és motivál), de ez se normális, hogy másnaposan ébredek szinte minden reggel úgy, hogy egyedül iszom le magam... jó ég, néha teljesen elképedek, hogy miért csinálom ezt.

És ami még külön ront a dolgon: már nagyon régóta jelen van az életemben egy srác, aki eléggé hasonlít hozzám, ő megérti ezeket a dolgokat, nem ítélkezik felettem, mert ő is ilyen... és neki sincs emiatt bűntudata meg semmi (másoknak persze ő se számol be erről).

És már ismeretségünk elejétől kezdve akarjuk egymást, sokszor volt is köztünk egy s más rövid ideig kapcsolatban is voltunk, de aztán abból kiléptem, nem akartam hogy rosszabb hatással legyen rám. És mostanában újra egymásra találtunk, nem csak haverilag, hanem érzelmileg is. Igazából egymáshoz menekülünk ilyenkor, iszunk, átbeszéljük a dolgainkat, néha ilyenkor együtt is alszunk, és nagyon ritkán még szexuális dolgok is bejátszanak a képbe... De valahogy nem érzem megcsalásnak a dolgot mégse, csak egy tisztító folyamatnak inkább, mert utána mindig összeszedem magam egy időre, és normálisan működik az életem.

Nélküle pedig mindig belemerülök ebbe az egészbe és sokkal rosszabb.

Most akkor mégis mit csináljak?? Aki volt hasonló helyzetben, ti hogy kerültetek ki ebből? :((