Mi oka lehet annak, hogy valakinek kicsit sincs lelkiismeret furdalása attól, hogy megcsalja a párját?

Az egyik barátnőm mesél nekem folyton erről, máskor meg a barátjáról áradozik, és bárki látja őket egy egymásba abszolút szerelmes párnak tűnnek. A barátja az égvilágon mindent megtesz érte, nem hiszem el, hogy bármire rá lenne szorulva.

A valóságban pedig összejár szexelni egy másik sráccal, meg egyéb randikra is vele, de ezt úgy meséli, mint élete legszebb élményeit, CSAK áradozást hallottam még tőle az egész szituról, a megbánásnak semmi jele nála.

Kérdeztem már erről, és azt válaszolta, hogy ilyen az élet, úgyis mindenkinek kell más is a párján kívül, és ha most ezt a kalandot kihagyná, akkor majd utólag verné a fejét a falba, ha pár év múlva majd a barátja lépne félre. És hogy tökéletes a szex ezzel a pasival, erről nem érti miért kéne lemondania.

Komolyan fel nem tudom fogni, hogyan tudja valaki ezt nyugodt lelkiismerettel csinálni, és közben a barátja szemébe mondani, hogy szereti...