Meddig van az a pont, amíg az embernek "el kell" viselnie egy párkapcsolatban a másik félt?

Úgy értem, hogy alapvetően nyilván mindenkinek vannak hibái...kisebbek, nagyobbak, amelyek a párkapcsolatok során előbb-utóbb felszínre kerülnek. Nem egy hosszabb párkapcsolaton vagyok túl, viszonylag toleránsnak is mondanám magam, nagyon nehéz nálam kihúzni egy gyufát. Most mégis egy frissebb kapcsolatba lépve (4 hónap), úgy érzem, hogy valami nem stimmel. Szeretem a páromat, talán most először érzem magam szerelmesnek, mégis ennyi együtt töltött idő után már jelentkezik néha néhány apróság, amivel úgy érzem néha a földbe döngöl egy-két kijelentésével...hol voltam ekkor meg akkor, szeretem-e őt és stb. Nem féltékeny, de mégis néha rátör ez a bizonytalanság. Mindketten nehezebb kapcsolatokon vagyunk túl, ahol mi voltunk a mindig csak adó, de cserébe semmit nem kapó fél...én még mindig szeretek adni, jobban, mint kapni ( szex terén is), rajta mégis azt érzem, hogy ellustult picit, és "csak" élvezi, amit kap.

A kérdésem azok felé irányulna.elsősorban, akik tapasztaltak hasonlót, hogy osszák meg velem élményeiket, tapasztalataikat, véleményüket. Köszönöm előre is.

L/21