Nem vagyok már képes új párkapcsolatot kialakítani, kiégtem. Mit tegyek? 37/F

Nem tudom barátom. Talán neked van igazad és tényleg csak arról van szó, hogy a személt kis trükköket már messziről kiszúrom. Nade... én se vagyok jobb. Nekem is van sok "szemét kis trükköm" és rossz tulajdonságom. Mi jogon várnám el a nőtől, hogy legyen számomra közel tökéletes, ne kúrja át az agyam, az én összes jellemhibámat viszont tűrje el.

Egyébként meg nem vagyok kapcsolatfüggő, azon kedves népművészeti cserépedény kollégát csókoltatom, aki három bekezdésből teljes pszichoanalízist állított fel.

Gondolod, hogy ettől te vagy én többek leszünk? Idehányod a háromperces személyiségleírásodat egy kérdésre, aztán meg lesajnálsz.

Nagyon jól érzem magam egyedül, a legkevésbé se zavar az, hogy nincs mellettem senki. Arról van szó, hogy ha alakul valami, akkor nem tudok vele mit kezdeni. A tudatalattimban az van, hogy csak idő kérdése és megint unalmassá válik, vagy a nő félrekefél, vagy elhagyja magát vagy egyéb. Tucatszot megtörtént már. Minden kapcsolatomba úgy mentem bele, hogy az lesz a végső. Mindent megtettem, hogy így is legyen. Az összes szétesett.

Nem a sebem nyalogatom és nem rinyálok. Tanácsot kértem olyanoktól, akik eljutottak idáig. Valahogy megoldották. Én két hónap alatt három nőt szórtam ki, sőt, pofátlan paraszt módon megsértettem őket, hogy eltoljam magamtól mindhármat, nehogy közelebb kerüljünk. Mert már elegem van a fájdalomból ami utána jön. Nincs már kedvem feldolgozni az egyes nők eszetlen, lusta vagy egyéb hülye tulajdonságait. Egyértelmű, hogy vannak olyanok is akik normálisak, de könyörgöm, 37 éves vagyok. Meddig keressek még? Húsz év múlva már a farkam sem áll föl. Vagy kössek én is valami ferde kompromisszumot, mint a többiek, akik körülöttem vannak? Nem megy.

Nem tudom már feladni magam egy párkapcsolatban a "tolerancia" jegyében. Mindenkinek változnia kell, ez egyértelmű, de ahogy idősebb leszek egyre inkább kiforrottabb, hogy mit keresek és egyre kevésbé tűrök el olyan dolgokat, amik nem tetszenek. És ezen csak úgy tudnék túllépni, ha megint összeszorított foggal azt mondanám, hogy "jó, az ő kedvéért bevállalom". De ez már nem megy.

Felesleges bicskanyitogató, okoskodó stílusban írnod. Talán még nem is éreztél ilyet. Fiatal vagyok és öreg egyszerre és fingom sincs, hogy mit tegyek. Már senkiben sem bízok, akármennyire kedves.

Talán fel kéne adnom az egészet és inkább bezárkózni magamba, berendezkedni az egyedüllétre. A legkevésbé se zavar, hogy így élek. De néha hiányzik az, hogy szeressek valakit és ő is szeressen. De nem úgy, hogy közben hatvan másik dologban fel kell áldoznom magam. Ez húsz éve ment, most már nem.