Ma reggel nagyon elszomorodtam. :- ( hmmm. Pedig annyira szép volt, én kitartottam volna ellette hűségesen, igaz és tiszta szívvel. Mi lett volna ha?

Ma reggel indultam a munkába.

És a metró aluljáróban ahol kell várni a metrót megláttam egy anyukát és a lányát.

A lány szellemi fogyatékos volt. Nem tudott rendesen járni, és beszélni se nagyon és folyamatosan billegette ritmus szerűen előre hátra a fejét.

Annyira megsajnáltam, mert olyan szép volt. Olyan szép arca volt, de komolyan, nem is tudom mikor láttam olyan gyönyörű arcú lányt.

A haja is olyan szép volt. Biztos az anyukája állította be neki mert a kezei elég furcsán álltak. Görcsben volt mind két keze, meg a lábai is így nagyon "bénán" járt. Csak lassú lépésekkel tudtak haladni mert nem tudott a lány rendesen menni.

És felszálltak a metróra, én is, én direkt vele szembe ültem le, hogy gyönyörködjek még az úton egy kicsit a gyönyörű arcában.

Aztán el kezdtem gondolkozni miközben elmerültem a szemeiben. Mi lenne ha felállnék és oda mennék, és megszólítanám őt, vagy az anyukáját, hogy nem-e engedné meg nekem azt, hogy ismerkedjek vele.

De nem volt merszem ezer és egy gondolat cikázott a fejemben. Mi van ha a lány nem is vevő a fiúk közeledésére, hisz mentálisan beteg. Lehet nem is igényli a kapcsolatokat.

ÉS mi van ha az anyukája sem engedné meg.

És mi van ha az anyukája meg engedné, de a lány meg nem akar engem.

Fúúúú és még sorolhatnám a gondolatokat amik cikáztak a fejemben.

....

.....

......

aztán felálltam elé álltam és.......p***ába...és nem ment, nem mertem megszólítani őket.

Olyan hülyén jött volna ki az egész.

wááááááááááááááhhhhhhhhhhhhhhhhhh......de már nagyon bánom....!!!!!!!!!!!!!!

nem is tudom, hogy mit szeretnék kérdezni.

talán azt, hogy mi történt volna ha megszólítom őket és elmondom nekik azt, hogy szeretnék ismerkedni, szeretném ha a lány a barátnőm lenne.

Vajon mi lett volna?

Igen!!!

Mi lett volna?

21f