Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Kisvirág2223 kérdése:
Most mit tegyek? Elváljak, vagy maradjak?
Figyelt kérdés
12 éves házasok vagyunk, van egy 6 és 3 éves gyerkőcünk, saját házunk kocsink. Idén kell visszamennem dolgozni, eddig itthon voltam a gyerekekkel. Elkezdtem tanulni esti tagozaton minden péntek szombat este iskolában vagyok. Párommal nyáron lenne a 12. évfordulónk. De valahogy azt érzem nem fogunk eljutni odáig. :( Nem tudom mi változott meg de nagyon nem jó. Nem tetszik hogy folyton veszekszik, folyton feszült, amit persze mindig meg is tud magyarázni hogy miért, de mégsem tudja türtőztetni magát. Sokszor nagyon gorombán ráordít a gyerekekre is, sőt csúnya szavakat is mond rájuk pl patkány. Ilyenkor mindig összeveszek vele hogy meg ne halljam még egyszer hogy így beszél, de nem érek el vele semmit. Apja is egy idegbetegállat. mert jobb szót nem lehet rá mondani, és az évek alatt a párom is egyre jobban kezd hasonlítani rá. Sokszor eszembe jutott hogy elválok, mert még egyedül is jobb lenne mint vele. NÉha-néha szoktunk csak lefeküdni is, max heti 1-2 alkalom, de olyankor is csak nyűgnek érzem, kötelességnek és egyáltalán nem is kívánom. Kiábrándultam belőle teljesen. Amikor suliba vagyok anyósomék vigyáznak a gyerekekre. Ez is ad egy alap feszültséget köztünk, mert elég érdekes a gyereknevelési elvük, amit előszeretettel használnak is, és kárára van a gyerekeknek. Velük is folyton konfrontálódom, mindig ők az okosak, mindig nekem kell engedni a békesség kedvéért. Mikor hazahozom a gyerekeket szombat este akkor olyan csütörtök környékére helyre is áll a rend itthon és normálisan tudnak viselkedni. Persze ha apjuk nem kap idegrohamot és nem ordítozik velük. Egyedül nem tudnék megélni, jóformán csak azért élek még mindig a férjemmel mert ő hozza haza a pénzt. De a válástól meg tartok, mert azért mikor jó passzban van a férjem, akkor a gyerekek szeretik és csüngenek rajta, olyankor én is azt érzem hogy oké, nincs is itt semmi baj. Csakhogy ez kb heti 1-2 nap. A többi nap az egy lelki horror. Már depressziósnak is kezdem érezni magam, úgy érzem hogy szárnyalni tudnék, de visszafognak. sokszor csak ülök és nézek ki a fejemből és agyalok hogy ezt hogy kellene megoldani. Meditációval is próbálkozom, hogy ha én esetleg nyugodtabb vagyok, talán meg tudom nyugtatni a feszült páromat is. De ez nagy erőfeszítésekkel 2 napig ment. aztán jött megint a veszekedés. Arra is gondoltam hogy talán fel lehetne még ébreszteni a kapcsolatunkat, ha lenne egy nagy horderejű iszonyat pozitív közös élményünk. ami újra felébreszthetné hogy bennünk azt hogy miért is egymást választottuk annak idején. Pedig annak idején azt gondoltam hogy ő a hozzám való férfi, de annyira kicsavarodott, kifordult saját magából hogy ez amit én tőle kapok már rég nem az akit annak idején láttam benne. Bocsi hogy hosszú a levelem, de nincs kivel megbeszélnem és jólesik kiírni a gondolataimat. Szerintetek van még esély helyrehozni a kapcsolatot? Ő állítja hogy még szeret engem, és hogy jó neki velem, csak feszült mindig ez és ez miatt. Én viszont már úgy érzem hogy a szívemben üresség van. Talán egy icipici láng még ég, de annyira halvány hogy ha még jön egy pár ilyen lelki terroros nap tuti az a pici is elalszik. Mit tegyek vele, vagy magammal, vagy velünk?2014. márc. 10. 10:53
1/3 anonim 
válasza:
válasza:Mindenképpen üljetek le beszélgetni, mond el neki, hogy mi a problémád, hogy mit érzel és hogy neked változásra van szükséged, töltsetek együtt kettesben is időt a gyerekek nélkül és majd meglátjátok. Ha akkor sem javul, akkor igen, legyetek külön, mert ez így nem állapot. Ez se neked nem jó, se a gyerekeknek. A gyerekeknek egy nyugodt, békés, kiegyensúlyozott környezetre van szükségük és két boldog, egymással is boldog szülőkre. Egyébként ők is ugyanúgy megisszák a kapcsolat kárának a levét, mint ahogyan ti is.
Én magam is házasként és anyaként azt gondolom, hogy minden kapcsolatot rendbe lehet hozni, ha mindkét fél akarja és mindkét fél dolgozik annak a kapcsolatnak a rendbe tételén. Akkor nem lehet rendbe hozni egy kapcsolatot, ha azt egyik fél már nem akarja, illetve olyan ellentétek, sérelmek, érzelmek vannak, amikre már nem lehet megalapozni a későbbieket.
2/3 A kérdező kommentje:
Igen egy jó párszor leültünk és elmondtam hogy mi a gond, de nem igazán hajlandó változtatni ezen, ugyanis neki jó lenne minden így ahogy van, ha én tűrnék mindent amit ő tesz. Eddig is egyoldalúnak éreztem nagyon a kapcsolatunkat, de eddig még élt a szerelem és a szeretet bennem, és elnéztem neki, hogy tulajdonképp én csinálok mindig mindent, és ha én nem teszem meg akkor senki sem fogja. Anyagi eredetű problémáink is vannak, azon sem tudunk megegyezni. Ne kérdezze meg senki hogy miért de a gyed-et amit a gyerekek után kapok, azt is mindig neki adom egy összegben. Igaz hogy együtt döntünk arról hogy mire költünk, és bár mostanság nem futott arra rá, de régebben úgy működött hogy megjött a gyed+ a párom fizuja, befizettük a számlákat, vásároltunk ételt, pelust, tápszert és a maradék pénz az a páromé lett. Nem tudom miért. ő kezelte. ő kivehetett onnan bármikor bármire amire ő jónak látta, de ha én vettem volna ki onnan pénzt akkor hatalmas veszekedés lett volna... ez sem tetszik nekem, anyagilag függetlenedni szeretnék tőle, hgoy ne az legyen mint iskolás koromban hogy zsebpénzért kell kuncsorognom. de erről hallani sem akar. és pl hiába próbálom elmondani neki hogy ha a gyedet én oszthatnám be, vagy majd később az én fizetésemet, azzal nem lennénk szegényebbek, mert ugyanúgy ételre pelenkára, tápszerre menne nem pedig szépségszalonra meg puccos ruhákra. de ő ezt nem akarja elfogadni. Nem tetszik neki hogy alapvető dolgokban is nélküle döntenék mint pl az hgoy mit veszek vacsorára, vagy hogy a gyereknek veszek egy szandit mert jön a jó idő. úgy érzem itt már csak az segítene ha ő rájönne hogy azok a dolgok amik engem zavarnak tőle függenek. Csak ő változtathat a dolgokhoz való állásán. És itt nem arról van szó hogy nem fogadom őt el olyannak amilyen, hanem egész egyszerűen a helyzet nem tetszik, amit ha megoldana akkor szerintem visszarázódhatnánk a normális kerékvágásba.
2014. márc. 10. 13:17
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!