Mit tennétek a helyemben?

A barátommal hozzávetőleg 4 éve vagyunk együtt, én 20, ő 22 éves. Többször voltak problémáink, de hát melyik kapcsolatban nincsenek, de én mindig is úgy éreztem, hogy én többet adok bele ebbe a kapcsolatba, bár nem is ez a megfelelő szófordulat erre, mert nagyon szeret és törődik velem, csak ha probléma adódik, akkor mindig nekem kell megoldani, különben csak átlépünk rajta és ennyi. Az történt, hogy úgy alakult, hogy elfogyott a fizetése a múlt hétvége előtt (nőnap előtt), és ezen nem is akarok lovagolni, nem is ez a gond, vagy hogy nem kaptam virágot vagy ilyesmi. Én albérletben lakok az egyetem miatt, azért megkértem legyen fent nálam a hétvégén. Gondoltam mivel azért mégis csak nőnap van, majd legalább annyit mond, hogy boldog nőnapot, vagy kedveskedik azzal, hogy reggelit készít (nagyobb ételt nem mernék rá bízni, mert mégis csak férfiból van), vagy bármi, akármi.. de semmi. Kizárt dolognak tartom, hogy elfelejtette volna, hiszen ilyenkor minden tele van a hírrel, apukám is felköszöntött, meg hozta volna a virágot, csak nem otthon-otthon voltam a szülővárosomban, így mondtam neki, hogy majd ma inkább. Folyamatosan emlegettem neki aznap is, voltunk sétálni a városban, ott is minden nő virágot tartott a kezében.. Persze egész nap mondta, hogy szeret, de ezt mindig mondja, természetesen örülök neki, hogy mondja, de én azon az egy napon nem ezeket a szavakat akartam tőle hallani. Úgy voltam vele, hogy majd megvárom a mai délutánt, hogy mi lesz, hát ha beállít valamivel, de igazából azt is későinek érzem, hiszen itt nem az a lényeg, hogy minél nagyobb csokrot kapjak, hanem az, hogy értékelje és tisztelje, hogy nőből vagyok. A helyemben mit tennétek? Elhagynátok? Vagy újra nyeljek le mindent, ne szóljak, mert ez már alap dolog egy kapcsolatban?