Baj, ha sosem mondta még, hogy szeret?

Komolyan kérem azokat,akik nem tudnak normálisan válaszolni,hogy inkább ne írjanak semmit. Én megértem, hogy másként gondolkodik a dolgokról egy férfi és egy nő, és ami nekünk természetes és magától értetődő dolog lenne,az a másik nemnek nem feltétlenül az és fordítva. És nem szokásom dobálózni ezzel a szóval nekem sem, sosem hisztiztem ennek hiánya miatt sem, de nekem akkor is furcsa...ha az eddigi válaszolóknak(leszámítva az utolsót) természetes, hogy egy komoly kapcsolatban(nálunk két év után) EGYETLEN egyszer sem lett ez kimondva, akkor biztosan én vagyok túl érzelmes ezek szerint. Lehet akkor nekem mondani nyilván, hogy miért vagyok vele,ha ez zavar, de nem akarok csak úgy emiatt eldobni mindent,ezért vagyok kiváncsi olyan emberek véleményére,akiknek szintén nehezére esik kimondani ezt, vagy olyanokéra,akik az én helyzetemben vannak és a saját párjuk ilyen. A degradáló megjegyzésékre tényleg nem vagyok kiváncsi, szerintem normálisan tettem fel a kérdést. Építő jellegű kritikákat,normálisan megfogalmazva persze szívesen fogadok.

Utolsónak: Nem azt mondom, hogy nem tesz értem, de közel sem töri magát annyira,mint én érte(ezt ő is elismerte). Leszámítva a kapcsolat elejét, "ki fogott halat nem kell etetni" elven működik, néha szokta is mondani,hogy tudja,hogy mennyire nehéz eset,nem is érti,hogy viselem én őt el. Persze sok pozitív tulajdonsága van,ezért akarok küzdeni a kapcsolatért, de úgy nehéz,ha ennyire kevés megerősítést kapok!