Szakítsak vele?

Barátommal lassan 2 éve leszünk együtt, de már nem tudom van-e értelme ennek a kapcsolatnak. 25 éves, de annyira gyerekes, hogy én 19 évesen érettebben gondolkodom. Mindenből poént csinál, úgy viselkedik, mint egy 15 éves. Nem rég volt 1 családi buli, arra se akart eljönni, mert őt nem érdekli, aludjak inkább nála stb. Nagy nehezen eljött, de volt 1 közös családi fotózás, amire mindenki odaállt, ő aztán nem. Életem legkellemetlenebb perce volt. Szüleim se szeretik, ha itt van, mert 2 éve akár hányszor eljött, csak 1 köszönés szüleimnek és ment be a szobámba, lefeküdt az ágyra és nem jött ki még beszélgetni sem velük. 1x itt voltak keresztanyámék és még annyira sem volt képes kijönni a nappaliba, hogy azt mondja sziasztok... Ha nagy nehezen kitollászkodik a nappaliba, hogy mégis 1-2 szót beszéljen anyukámékkal, kb 3 perc után rugdossa a lábam, hogy menjünk be a szobába. Ha kérdem tőle miért ilyen, válasza: Nem szeretek beszélgetni. Akkor szüleinek én mindig vettem névnapjukra, szülinapjukra valami kis ajándékot. Anyukámnak nem rég volt a szülinapja, tudta, hogy itt lesz az egész család, eljött ő is. Annyi volt, hogy beköszönt, és bement szobámba és lefeküdt. Annyit se mondott anyukámnak, hogy Isten éltesse. Arcomról majd lesült a bőr. Nem mehetek el az osztálytársaimmal bulizni, mert szerinte akkor k.... vagyok. Testvérem szalagavatóján nem táncolhattam gyerek kori szomszédunkkal és jó barátommal, mert megcsalom stb. Nem látom már értelmét ennek a kapcsolatnak. Szerintetek?