A barátnőm három év kapcsolat és egy év együttélés után elhagyott, mert rám fogták, hogy megmérgeztem a kutyáját. Tévedett, most könyörög. Megérdemel egy esélyt?

Hát figyelj, én nagy kutyás vagyok.

Ha az én kutyámmal történne ugyan ez, és a barátomat vádolnák meg vele ( ő se szereti a kutyámat ) minden további nélkül otthagynám, sőt, szerintem ha tényleg elhinném a dolgot nem állnék meg itt.

De, mint írtad, kiderült,hogy félreértés volt. A barátnőd szeret, és szeretné,ha megint együtt lennétek.

Nem amiatt mentetek szét, mert valaki hűtlen volt,hanem egy félre értés miatt.

Én a helyedben adnék neki még egy esélyt, de persze ezek után kicsit bekeményítenék, ami a családját illeti.

Az öccsével teljesen megszakítanám részedről a kapcsolatot, és ha ez nem megy lehet tovább gondolkodni.

De szerintem adj neki egy esélyt, hogy ő is bocsánatot tudjon kérni a félreértés miatt meg minden.

kivágnám a kis taknyot, mint macskát szarni

a csaj visszajöhet, ha milliószor bocsánatot kér, és elküldi a picsba az öccsét, és többet nem hozza a lakásomba

Többen is írták, hogy hasonlóan járnának el, mint a kérdező párja:

Akkor gondold el saját magad a kérdező helyzetében: ÁRTATLANUL MEGVÁDOLNAK és LEHETŐSÉGET SEM KAPSZ BIZONYÍTANI, mert bűnösnek tekintenek automatikusan. EZ MILYEN MÁR?! Tényleg ilyen emberek vannak? Akik a kutyájukat jobban szeretik mint a saját párjukat?

3-as vagyok. Én napi 4-5 órát aktívan kutyázok. Versenyekre készülünk, bemutatókra gyakorlunk. múlt héten 5 napot távol voltam, mert kutyás programom volt.

Az én barátom is teljesen féltékeny a kutyára, mert szerinte többet foglalkozok a kutyával, mint vele.

Pedig nem szeretem jobban a kutyát, mint őt, csak máshogy.

Nekem a kutyázás az életem, a szakmám is hozzájuk köt. Aki ezt nem képes elfogadni annak le is út, fel is út.

Ha hiszed,ha nem, lehet egy kutyát annyira szeretni, mintha egy kis ember lenne.

Ő érte te vagy a felelős, ő nem tud magáról gondoskodni.

És, hiába is,hogy szeretem barátomat, ha felmerülne a gyanúja,hogy megmérgezte a kutyámat (de nem csak saját állatokról legyen szó,hanem bármilyen állatot) képtelen lennék vele együtt élni, mert tudatosodna bennem, hogy a párom lelki ismeret furdalás nélkül képes megölni egy kiszolgáltatott lényt. Ha erre képes, akkor még mire?

Én teljesen megértem a barátnőd álláspontját is, meg a tiedet is.

Az,hogy így döntött nem jelenti azt, hogy jobban szereti a kutyát, mint téged, hanem azt,hogy szorult belé némi felelősség érzet.

De, mivel a kutyus is él, és barátnőd is belátta, hogy tévedett, ezért szerintem még egyszer megpróbálhatjátok.

Ha meg később is úgy érzed,hogy a kutya előrébb van, mint te,akkor vessetek véget neki, ne raboljátok egymás idejét. De,én a helyedben még most megbocsátanék neki

Ettől még nem fontosabb, "csak" nagyon fontos és szereti, és a leírásod alapján feltételezem, nem voltál előtte sem épp barátságos a kutyussal - vagyis első kétségbeesésében még azért megbocsátható talán, hogy elhitte az öccse vádjait.

Ettől még jogosan vagy dühös, elvégre a párod szörnyű dolgot feltételezett rólad.

Itt az a kérdés, hogy mennyire szereted, és vele akarsz-e lenni még sokáig (a kutyás esetet figyelmen kívül hagyva), mert ha igen, akkor beszéljétek ezt át, hogy ne maradjon a végére sértettség vagy elhallgatott gondolat, megválaszolatlan kérdés.

A kutyával kapcsolatos érzéseidet is meg kell beszélned vele, mert az komoly konfliktus forrás lehet, ha az egyik fél valóban szereti a "háziállatot" (tessék, én sem bírok egy kutyát sem így nevezni, annyira szeretem őket :D), és családtagként kezeli, a másikat meg mindez idegesíti.