Volt már hosszú távú kapcsolatotok olyan emberrel, aki külsőre nem jött be nektek annyira?

Jó pár évvel ezelőtt udvarolt az egyik kollégám. Kopaszodó, kicsit elálló fogak (de fehérek, egészségesek) mackós típus, kicsit nagy fej.. Én meg az a fajta lány akire mindig azt mondják:

" nagyon helyes a kicsike"...

A kollégám még jóindulattal sem lehet sportosnak, jóképűnek nevezni, de hatalmas szíve és még hatalmas humora volt. Egyszerűen tökéletes összhangban voltunk, szinte mindenben. Ami a lényeg, sosem unatkoztam mellette, és mindig olyan jókat tudtam nevetni, még akkor is amikor szívem szerint csak úgy bőgtem volna.

Ma ez a pasi a férjem. Lassan 12 éve. Azok akik szerint elromlott a látásom, meg de lüke vagyok, jobb pasit is kaphattam volna minden ujjamra, szinte mind elvált vagy szakított az akkori partnerével. Mi még mindig együtt vagyunk, még mindig meg tud nevettetni, és a lényeg. Az évek alatt rájöttem, hogy voltaképpen kimondottan jóképű, férfias a férjem. Rájöttem, hogy szép a mosolya a kiálló fogak ellenére is, mert amikor mosolyog két kis gödröcske jelenik meg az arcán. Imádom a gödröcskéit. Vagy nagyon szép szürkészöld a szeme. Idővel a külső is vonzó lesz.

Szerintem sem a külső a legfontosabb. :)

Nekem mindig is volt egy elvárásom, hogy külsőre milyen srácok jönnek be és ehhez csökönyösen tartottam magam. Utána jött egy srác aki elég sok mindenben ellentmondott az elvárásaimnak, de ettől függetlenül nagyon megtetszett a személyisége, és később már a külseje is sokkal jobban tetszett. :) De azóta is bűntudatom van, hogy majdnem nem akartam tőle semmit csak azért mert nem volt az ideálom.