Örlődöm, és nem tudom h a baj az én szemléletemmel van-e?

Pszichológushoz kellene fordulnod! A kétségbeesésed a leírásod alapján nem külső tényezők miatt van, hanem belőled fakad. Társfüggő vagy, erős szeretethiányod van, nincs önbecsülésed... Kezdd azzal, hogy becsüld és szeresd magad. Ne függj a társadtól, érezd magad jól nélküle is, amíg ő épp nincs veled. Foglald le magad, keress egy hobbit vagy egy olyan tevékenységet, amitől jól érzed magad.

Az ömlengős pasik, akik folyton a szoknyádon ülnek és bókokkal halmoznak reggeltől estig, csak a filmekben léteznek. Örülj az együtt töltött időnek és annak, hogy szeretnek, és ne várj el irreális dolgokat.

Valószínűleg az önbizalomhiányod a gond. Neked senki sem lenne az igazi. Egy kapcsolat nem úgy működik, hogy elképzelek valamit, amit a páromnak teljesíteni kell, és ha nem teljesíti, nem pont úgy, nem találja ki a gondolatomat, akkor ő már nem is szeret eléggé, meg nincs oda értem igazán. El kell fogadni, hogy nem mindenki egyforma és nem pont ugyanúgy mutatja ki a szerelmét. És a legfontosabb, hogy senki sem gondolatolvasó.

Ne az álmaidhoz hasonlítsd a párodat, hanem élvezd a vele eltöltött időt és vedd észre a szépségeket, örömöket.

Azt senkiből sem fogod tudni kierőszakolni, hogy pontosan úgy viselkedjen, ahogyan azt te elképzeled. És annak nincs is értelme, hiszen akkor neked mindegy is, hogy ki az illető, csak tegye azt és úgy, ahogy te szeretnéd.

Olyan nincs, hogy igazi. Vagy felépítsz valakivel egy működőképes kapcsolatot, és ő lesz az igazi, ha hagyod, vagy nem.

A második gondolatod a helyes, magadat kell összeszedned.

Aki magát nem becsüli, azt más sem fogja eléggé becsülni, ez hatalmas igazság. Ha elkezded magadat becsülni, akkor ő is máshogy fog hozzád viszonyulni, végre kiléphet a türelmes óvóbácsi szerepből, és nőként viszonyulhat hozzád.

Én is pszichológust ajánlok, mert úgy tűnik, ami rendben van, és szép is lehetne, azt te folyamatosan rombolod.

Mindenképp keress segítséget, de ne csak a külső segítségtől várd a megoldást, magadon is kezdj el dolgozni.

Szerintem kicsit vegyél erőt magadon és ne csak a saját igényeidet tartsd szem előtt!

Én nem mennék ezért orvosoz,mert szerintem ez csak hiszti amiatt,hogy nem az van,amit elképzelsz és nem úgy.Csak tippelek,de fiatal lehetsz még...

Azt gondolom a következő kapcsolatod is pont ilyen lesz majd,főleg ha te semmit nem csinálsz másképp.

Nem mindenki tudja vagy akarja kimutatni ,hogy mennyire oda van a másikért,mert ez egy kicsit kiszolgáltatottá is tesz(ez persze nem törvényszerű,de van benne igazság).

másrészt ,lehet ő is arra vágyik,hogy egy bombanő légy tűsarkúban szexi cuccban a nap 24 órájában,mert ő meg azt szeretné...de nem gyötör vele,mert ha nem ilyen típus vagy ,de egyébként megfelelsz neki,akkor miért erőltetné rád.

A párkapcsolatok folyamatos kompromisszumokról szólnak,bármilyen nagy (volt)is a szerelem,eljön az az idő,amikor már lesznek idegesítő tulajdonságai az akár rajongásig szeretett embernek is.Ezt el kell tudnod fogadni,hogy ha párod van akkor nem egy hanem kettő érdek van és ezek olykor egymásnak feszülnek.

Szerintem ne cseszegesd,ha ezt leszámítva jó meglennétek.

Egyébként az is lehet,hogy nem hozzá ragaszkodsz valójában,hanem az elképzelésedhez akinek őt látni akarod.Ha így van ,nincs értelme,mert nem fog sokat változni és ne akard drasztikusan te sem megváltoztatni a másikat.

Akkor meg ne sajnáld magad!!Magadra számíthatsz és egyetemet végeztél:))

Ez már pont elég hogy legyen mit becsülnöd magadban és biztos lesz ott még más is...hajrá!