Ugye nem csak én látom úgy, hogy az ideíró nők kivétel nélkül teljesen logikátlanul, következetlenül gondolkodnak a férfiak és a nők közti vitákban?

Ezeket vettem észre az elmúlt hónapokban az itteni nőkről:

1. ellentmondás: mélységesen megvetik azokat a férfiakat, akik idejönnek szakítás, összeveszés után, vagy csakúgy szimplán magányosságukban panaszkodni, sírni stb. Az ideíró férfiak általában kiállva mellettük veregetik meg a vállukat, jobbrészt a "tedd túl magad rajta, bro" együttérző kommenteket lehet itt olvasni.

A nők viszont csont nélkül támadnak, mint a veszett hiéna. Fröcsögnek, ócsárolnak, mert szerintük a síró, érzelmeskedő férfi nem férfi, hanem egy selejt, és milyen ciki idejönni a férfiaknak panaszkodni.

Csavar: pontosan ugyanezek a nők igényelnek olyan kapcsolatokat, amelyekben a férfi, érzelmes, odaadó, önzetlen, igazi szerető, azaz teljesen ellentmond annak, mint amiket össze szoktak fröcsögni az itteni férfiakról.

2. ellentmondás: Az ideíró nők ezektől a szerencsétlen leoltott férfiaktól elvárják, hogy például szakítás után azonnal mondjanak le a nőről, félóra múlva már tegyék is túl magukat rajta, mert amelyik férfi szakítás után napokig/hetekig/hónapokig tépelődik, az a férfi - az ideíró nők szerint - nem is férfi, hanem egy nyálas, pattogó, idegbeteg, aki megérdemelte, mert szakított vele a volt barátnője.

Ellenben az ideíró nők elvárják a kapcsolat mélypontján, mélypontjain, hogy a férfi csaholjon, loholjon utánuk, puncsoljon nekik, mert az ideíró nők szerint ha a férfi nem erőlteti meg magát a kapcsolati mélypontokon - vagy akár szakításkor is -, az nem is férfi, és valójában csupán játszadozik a nőkkel, kihasználja a nőt, mert soha nem is gondolta a kapcsolatot komolyan a nővel stb.

Összefoglalva tehát az ideíró nő szerint az ideális férfi gyorsan túlteszi magát az exbarátnőn, érzelemmentesen, közönyösen, ridegen, de őérte, mármint az ideíró nő kegyeiért akár a végtagjait is vágják le a férfinak, puncsoljon, harcoljon, küzdjön az ideíró nőért.

3. ellentmondás: az örökérvényű ellentmondás, a pénz, az anyagiasság ellentmondása! Az ideíró nőt nem érdekli az anyagiasság. Nem érdekli, hogy a férfinak mennyi pénze van, meg hogy egyáltalán van-e pénze. A pénz hiánya nem lehet akadály egy ismerkedés, majd később egy kapcsolat kibontakozásának. Az ideíró nőket nem hozza lázba egy-egy luxusautó, egy-egy luxusvilla.

Ellenben az ideíró nő rühelli a csóró, szegény, éppenséggel nem túl gazdag férfiakat, akik legdurvább esetben tegyük fel, hogy lustaságból nem akarnak saját maguk számára jobb életlehetőséget biztosítani. Ez teljesen rendben van, hiszen léteznek ilyen férfiak ugyebár, senki nem vitatta, viszont az ideíró nő, mivel őt, a saját elmondása szerint nem érdekli a pénz, mégis azonnal nekiugrik az ilyen férfi torkának és egy kanál vízben fojtaná meg legszívesebben.

4. ellentmondás: a második örökérvényű ellentmondás, a férfi csúnyasága! Az ideíró nőket nem érdekli, hogy egy férfi milyen adottságokkal rendelkezik. Lehet az a férfi féllábú, félszemű, félfülű, félkarú, kutyafejű, lófejű, szamárpatájú, görbehátú tevepúpú quasimodo, nagyfejű törpe, csontsovány égimeszelő, vasalódeszka, gömbölyű vágási disznó, az ideíró nőt ez nem érdekli, hiszen az ideíró nőt csakis az érzelmek vezérlik, és az, hogy a férfi hogyan tudja mindenféle nyomorékságát mégis pozitívan feltüntetni (de jobb, ha leginkább eltüntetni) az ideíró nő szemében.

Ellenben az ideíró nők valahová az egek fölé helyezték a saját elvárásaik lécét, amit még egy teljesen normális felfogású és teljesen normális (mondjuk úgy, hogy vonzó) külsővel megáldott férfi sem igazán tud megugrani, hiszen ez sem elég jó, mert az ideíró nő folyamatosan feltételezésekben él, azaz ha megszerez magának egy tökéletes férfit, neki a tökéletes+1 fokozatú férfi kell. Az ideíró nő rátartiságból akkor sem enged az elvárásaiból, ha már teljesen elveszett az élet mocsarában, képtelen alkut kötni, képtelen megalkudni, képtelen alkalmazkodni.

5. ellentmondás: szemet szemért, fogat fogért, avagy az általánosítás ellenfordítása! feltételezzük, hogy minden nő logikusan gondolkodik. Legalábbis ezt állítják magukról. Akkor mégis hogy lehet az, hogy amelyik vitába egy ideíró nő bekapcsolódik, ott teljesen el lesz kanyarodva az eredeti témakörtől, és névtelen személyeskedés, pocskondiázás veszi kezdetét? Valamint hogy lehet az, hogy ha egy férfi tegyük fel általánosít (mert mi férfiak ilyen sötétek vagyunk), akkor az ideíró nő azonnal fordítja a fegyvert és a férfinak farkasszemet kell néznie a puskacsővel, amit neki kellett volna elsütnie? Hogy lehet az, hogy a nők ezt tartják logikusnak, ezt tartják megoldásnak? Az a helyes megoldás, ha rögtön az áldozat felé fordítjuk a fegyvert, és nem a helyes kiutat, magyarázatot keressük inkább, hogy mi miért történt, történhetett, fog történni? Ez a nagy női logika? Ez aztán logika!

(28/F)