Hogy lehetne a barátom kommunikatívabb? Egyáltalán miért ilyen szűkszavú velem?

Ha valami baja van, sosem mondja el, csak duzzog és kitér. Ha megkérdezek tőle valamit (például hogy miért nem mehetek el én is vele meg a haverjával, amikor régen mindig vitt engem mindenfele meg hívott állandóan), erre a válasz: "mert azt mondtam". Egy 10 éves gyereknek még oké ha ilyet mond, de egy 24 éves nőnek... Aztán addig addig kell "faggatnom", hogy kihúzzam belőle a dolgokat, hogy már tiszta ideges, kiabál, veszekszik és úgy nyögi ki a választ. Mindig ez megy. Én sem vagyok állandóan csacsogó, de azért megosztom vele szinte minden élményem, nincs titkom előtte. Én meg megkérdezem, hogy pl mi volt bent a fiúkkal (amikor találkoznak). Válasz: semmi különös. Kérdezem mit csináltak; beszélgettünk. Kérdezem miről, mi van velük? "Semmi." Aztán azon kapom magam, hogy közben meg csomó mindenről le vagyok maradva, mert ő nem mond semmit.

Néha már úgy érzem, hogy azért ilyen mert valamit titkol előlem. Mintha nem lenne őszinte velem. Pedig tudom, hogy sose csalna meg. De már ott tartok, hogy inkább én sem mondok neki semmit, hátha már elkezdene ő is kérdezni, nem csak én tőle. Miért ilyen velem?