Mit tegyek, hogy ne féljek ennyire?

Lelki terrorban nőttem fel, apukám mindig megalázott, fenyegetett, kisebb koromban meg is vert ok nélkül. Ezt nem úgy kell elképzelni, hogy kaptam párat a fenekemre, vagy meglegyintette az arcomat, hanem beleverte a fejem az asztalba és hasonlók. Sokáig nem is volt barátom, mert nagyon negatívan viszonyultam a fiúkhoz, már óvodás korom óta féltem tőlük, és ez később sem változott. Egy srác, akiről azt hittem, hogy barátok vagyunk, megpróbált kihasználni szexuálisan (lefogott, fogdosott, aztán szerencsére kimentettek a helyzetből). Később összejöttem egy sráccal. Eleinte minden oké volt, egy éve jártunk már, amikor megütött, mert sírni mertem előtte.

Most megint van barátom, együtt lakunk. Ő még sosem emelt rám kezet, meg nem is fenyegetett.

Mindent tisztességesen megcsinálok otthon, mindig rend van, tisztaság van, a kajára sem lehet panasz.

A barátai meg mindenki mondták rám, hogy milyen engedelmes kislány vagyok, jól járt velem, miközben senkinek fogalma sincs, mennyire rettegek, hogy valamit elrontok, és balhé lesz.

Hogy tehetném túl ezen magam?