Mit csinaljak? (többi lent)

9-es, utobbi feltevesedet nem tartom valoszinünek, elegge hatarozottnak lattam a zuhogo esöben az ajtonk elött, tehat egyertelmüen közölhette vele, hogy legközelebb csak a valasnal szeretne vele talalkozni.

Tovabb bonyolitja a helyzetet, hogy nem magyarorszagrol van szo, hanem egy masik orszagrol, ahol en is egy külsö nemzetiseg kepviselöje vagyok es ök is.

A hazassagahoz semmi közöm, amint emlitettem en nem akartam a csaladot szetszedni, ezert nem is kezdtem ezzel a ferifval komolyabban annak idejen, hogy elhagyta a feleseget az az ö döntese volt, en azt sem kertem, hogy hozzon ide magaval.

Hogy ö mit engedett a nejenek meg s mit nem az engem nem erint, valoszinü, ebben igazad is van, ez az ö hibaja is többek között, talan azert bizta ram a gyerekeit, mert en nem vagyok penzehes. Szegenyebb csaladbol szarmazom, nekik azert jelentösen több vagyonuk van, en pedig megszoktam mar, hogy a lehetösegeim az eletben hatarosak es nem vagyom jobbra es többre, mint amim van, ezzel ö is tisztaban volt, hiszen probara is tett nehanyszor.

Nem tudom igazabol azt se, hogy mi volt a vita targya, mert csak annyit mondott, hogy elhagyta a feleseget es ehhez semmit nem füzött hozza azota sem.

Reggel csak hazaesik, elviszi a gyerekeket, hazajön, reggelizik es beesik az agyba, tehat nem akar erröl beszelni, es ahogy sejtem jelenleg masrol sem, mert eleg nagy zürzavar lehet meg a fejeben.

Az elsö par nap kicsit szebb volt, akkor meg valahogy "köztünk volt" meg de azota mindig csak hallgat.

Jo, persze hagyom, en is tudom, mi egy szakitas, föleg ha valamikor vonzodott is az elözöhöz, de bevallom en is meglepödtem, hogy felajanlotta es azonnal, amikor elköltözött. Lehetseges, hogy elöre eltervezte, mert mar vart a berlakas, csak takaritani, meg pakolni kellett.

Az igazi bajom az, hogy kicsit nem idevalonak erzem magam. Hallgat, mosolyog en meg sokszor mar keszülök, hogy mikor fog azzal elöallni, hogy meggondolta magat, vagy inkabb visszamennek a felesegehez... szoval erted. Leginkabb ettöl tartok, mert en meg igazabol nem akarok visszaköltözni anyamekhoz, itt sokkal "nyugodtabb", mint otthon. Inkabb eltengödök velük, amig tart a szerelem, vagy akar meg is allapodnek, de hazamenni semmikepp.

utolso! se kezdeti, se semmilyen fellangolasrol szo sincsen. en annyira kivülallo vagyok, akarcsak te, engem ugy rangatott bele ebbe az egeszbe. eddig azert hagytam, mert tudtam, hogy ez szamara nehez idöszak, s ha csak egy kicsit is belegondolsz talan neked sem esne jol egy erdeklödö követelözö szaj, amikor rendet akarsz tenni a fejedben.

Kicsit en is gondolkoztam azota, es lehet, hogy nekem de erdek ittmaradni, csupan partfogasomba vettem azt aki maga is a partfogasaba vett.

Annyira ismerem mar,, hogy csak ugy elhajtani nem fog.

Hogy mit is erzek... nos szimpatizalok vele, jo apanak ismerem, kitarto ferjnek es lelkiismeretes apolonak, peldaertekü ember egyebkent. Elgondokoztam ezen az "eltengödnin" is. ezt nem ugy ertettem hogy minden ok nelkül naprol napra. ha kicsit rendezödnenek a dolgok, akkor valoszinüleg szivesen velük maradnek, amint a draga edesapa lesz szives velem eppkezlab kapcsolatot kialakitani velem. Ö meg mindig az akit megismertem, csak mas helyzetben van.

A hallgatasat azert nem ertettem, mert azelött nekem meselt, de a felesegere sose panaszkodott, szoval gondolom ezeket megtartja maganak. hogy a tovabbiakban hogyan tervezi a dolgot, lassan rakerdezek, mert igaz, mar feszelyez a helyzet.

Lehettem volna meg lehetnek nagyon szerelmes is, de valahogy ebben visszanyomott az, hogy nap mint nap lattam a csalad tagjait.

nem volt eselyem sem beleszeretni, hol az en elveim szoltak közbe, hol jelenesetben a patthelyzet. Kicsit a sorrendet felboritotta emberünk, de szerintem menthetö meg a dolog, csak nem tudom, mi lenne a helyes hozzaallas.

Eltöprengtem, hogy mi is lenne, ha egy szep delelött lelepnek, aztan rajöttem, hogy nem tehetem meg, ekkora szemetlada nem lehetek, mert az a szerencsetlen kire fogja bizni a gyerekeit akkor.

Tehat patthelyzet... ö se lep... gondolom a nejehez nem akar visszamenni... en se lepek.... anyamhoz nem vagyom tulsagosan, meg a gyerekekre is en vigyazok...

hogy kit tesz valojaban es milyen szivesseget kinek az tisztazatlan....

Ha tudnam legalabb hogy en mit akarok, könnyebb lenne, hidd el nekem. Az hogy nem erzek semmit, nem azt jelenti, hogy egyebkent nem szeretnek töle semmit. Ami azt illeti en nem feltetelezem az ö erzelmi hidegseget felem, mert lattam amit lattam es ereztem is, csak türtöztettem magam.

Annyiban igazad van, hogy igy egy honap utan mar nem pofatlansag megkerdezni ezt, hogy most mi van akkor, mert te jobb eletet igertel es ez egy halom szar.

Valoszinüleg ezt igy tenyleg elcseszte, mert hülyeseg volt ugy magavalhoznia ide, hogy lelkileg-emberileg alig ismerjük egymast. Ö nem volt hideg annak idejen, meg akkor sem, amikor ertem jött, ereztem rajta, hogy elege van es uj eletet akart, de ezt valoban elrontotta, hogy ezzel az ajanlattal varnia kellett volna meg.

Megkerdezem valahogy most amikor hazajön, nem erdekel, hogy faradt en egy honapja varom, hogy vegre megszolaljon. Megirom, hogy mit mondott.

No megkerdeztem, hogy most akkor mi van, mert idöközben elvesztettem a fonalat. Ahogy reggel elvitte a gyerekeket, csinaltam reggelit magunknak es amikor ettünk rakerdeztem.

Azt mondta nagyjabol rendben van minden, azt tervezi hogyan tovabb. Megkerdeztem, hogy megbanta-e hogy magaval hozott. Nevetett. Azt mondta nem, mi jol megertjük egymast, azert hozott el, hogy együtt elhessünk, ö ezt mar regen eltervezte. Ekkor ravilagitottam arra, hogy alig ismerjük egymast, csak parszor elmentünk annak idejen kavezni, setalni, kocsikazni, ez talan mindösszesen negy-öt oranyi ismeretseg, ebböl nem lehet epitkezni. Azt felelte, hogy ne haragudjak, ö ezt jol tudja, csak egyszerüen annyira gyorsan törtent minden, hogy nem volt erre idö, de par het mulva szabadsagon lesz, akkor elmehetünk akar kettesben is valamerre, ha szeretnem (ezt igy szorakozottan vegighallgattam, mert most meg valahogy megijedtem ettöl, holott eddig minden vagyam ez volt).

Elkezdte sorolni, hogy milyen megoldasokat talalt arra az esetre ha szeretnek velük maradni, de azzal is szamolt, hogy esetleg haza akarok majd menni.

Letusolt es lefeküdt aludni, delutan mikor felkelt, mondta, hogy szedjem rendbe magam, mert megyünk a sulis-ovis anyak napjara. Ugy mentünk oda mint egy par es azt hiszem ugy is jöttünk haza.