Érdemes egyáltalán szerelmesnek lenni, szerelembe esni, ha szinte mindenhol azt látom és tapasztalom, hogy visszaélnek vele?

Valami olyasmi amit az előző írt.... tisztán kell látni a szerelem ellenére. Józannak kell maradni. Meglátni a másik hibáit, és elemezni, hogy ezek tolerálhatók e....

pl én el tudom viselni hogy a férjem horkol:D, vagy hogy amikor rosszul érzi magát (beteg) akkor ingerültebb, és ilyenkor békén kell hagyni.

de ha jellembeli hibája van:

hűtlenkedne, vagy nem törődne velem, mivel már megszerzett, az az a kategória amit én nem viselek el....

Ilyen határok minden embernél vannak. Kérdés hogy mi az amit számodra elviselhető, és épp kivel akadtál össze....

Egyébként meg, én amondó vagyok, hogy az egyetlen igazit, a nagy őt, a lelki társat kell megtalálni, és ő nem fog kihasználni. Tapasztalat.

Rohadt nehéz, de nem lehetetlen...