Ti mit tennétek a helyemben? Próbálkozzak vagy inkább hagyjam?

Pár hétig voltam együtt egy fiúval. Elég közel laktunk egymáshoz, így szinte minden nap találkoztunk.

Azért akart szakítani, mert eredetileg sem tervezett az életébe egy párkapcsolatot, szeretett volna több időt a munkájára fordítani(modell autókat ad el és szervizel, inkább a szerviz részére szeretett volna rágyúrni). Ezen kívül még tervben van nála egy külföldi munkalehetőség is(a világ másik végében újítanának fel nagykövetségeket).

Mindkettőnk részéről szerelem volt első látásra, szerintem nem gondolta végig sem az összejövést sem a szakítást sem.

Szóval még csak nem is a sablonszöveget mondta, hogy nem tudna szeretni stb, mert tudom, hogy szeret, csak valami megijeszthette, vagy szimplán ez egy férfi hiszti nála. Még azt is mondta, hogy inkább később próbáljuk meg a párkapcsolatot, mert szerinte jobb most szakítani, mint mondjuk jóval később amikor már teljesen hanyagolva vagyok.

Tegnap találkoztunk, mert mentünk tetováltatni. Ott meg úgy viselkedett mintha mi sem történt volna. Mikor találkoztunk egy nagy cuppanós puszit adott az arcomra, a tetoválósrácnak meg mondta, hogy azért nem lehet nagy szakálla mert érzékeny a bőröm és kidörzsöli.. Végül kinyögte, hogy mi most nem igazán vagyunk együtt.

Arra gondoltam, hogy megpróbálnék még egy utolsót beszélni vele mert ez így nekem sem tiszta. Részemről csak annyi a gond, hogy nem bírnék elviselni egy se vele-se nélküle kapcsolatot. Annak nem látom értelmét, hogy időnként rájön az 5 perc hiszti és szakít, utána meg mintha mi se történt volna.