Ebben a helyzetben mit kéne tenni? Lelépni vagy meglépni a következô lépést?

Elôre kérek mindenkit, hogy ne azon akadjanak fennm hány évesen szültem... Köszönöm!

Tehát: 19 éves vagyok, van egy kislányom, aki 5 éves lesz júliusban, van egy barátom, aki 36 éves és ô is egyedül neveli a 3 éves kislányát... A felesége megcsalta meg nem viselkedett 'háziasszonyként', én így tudom, így hallottam. 1 Hónapja és 1 hete vagyunk együtt, március óta ismerem. Kb 30 percnyire lakunk egymástól, olyan 20km... Mi szoktunk a lányommal idejönni hétvégente, meg hétköznap is szoktunk találkozni, mert én abban a városban járok tanfolyamra, ahol õk laknak. Ô azt szeretné, ha úgy kezelném a lányát, mint a sajátomat, ô együtt akar élni... A költözés aktuális dolog, a jövô szombaton lejár a kifizetett hónapom... Nem szeretek ott élni, ahol élünk. Viszont nem tudom mi lenne a helyes döntés. Nagyon szeretem a kislányátm viszont szerelmes nem vagyok, azt hiszem... Jó, hiányzik, jobb vele mint nélküle és féltékenykedni is nagyon tudok :D ... de nem hiszem, hogy ez szerelem. Bár... Talán azt sem tudom.az milyen! :/ Tegnap eléggé összekaptunk, mert szerinte az én gyerekem neveletlen a lányom, mert nem akart indulni a játszóról és mert mondtam, hogy 'Vigyázzatok, jönnek a biciklisek!' és az enyém kiment az út közepére... Persze nem csinálta jól, de erre a baráton azt mondta, hogy ha elnegyünk haza, többé ne is jöjjünk vissza, fogyatékosnak nevezte a lányom, azt mondta nem viszonzok semmit abból, amit a kislánya érez (anyának hív meg ilyenek) és hogy keresnek mást, aki szereti ôket... Persze szeretem ôket én is, de elég sokszor csak leszól,.amivel elveszi minden életkedvem... Szerinte addig nem kell mindent beleadni, amíg 'batyuzok' ... Meg addig nem kell neki ugyan úgy elfogadnia a gyerekem... Bocsi, hogy hosszú lett... Mit kéne tegyek? Lelécelni? Idecuccolni?