Ha valakit igazi, oszinte szeretettel/szerelemmel szeretsz, es kepes vagy lemondani rola csakhogy o boldog legyen, massal, elviseled a fajdalmat es meg ezutan is csak erosebbek lesznek az erzeseid, de akkor sem lesztek soha egyutt?

Ha valakit szeretek, akinél van esélyem, mert ő is kedvel engem, vagy szeret, akkor minden áron próbálnám őt boldoggá tenni, vagyis nem kell mással lennie, hogy boldog legyen.

Amennyiben én szeretek valakit, de annál a valakinél nincs esélyem, nem szeret viszont, akkor meg természetes, hogy nem vagyok vele együtt, nem lesz kapcsolat és olyankor ha abszolút nem is látnék esélyt hozzá, akkor elfelejteném és tovább lépnék.

Azért olyan nincs, hogy valakit szeretek, aki viszont szeret és szakítani kéne vele, csak hogy ő boldog legyen. Ha szeretjük egymást, akkor együtt harcolunk és legyőzzük a problémákat. Szóval amiről te beszélsz, az velem nem fordult elő soha és nem is fog.

1. Őszintén tudok szeretni.

2. Igen bár szenvedek mint egy kivert kutya de képes vagyok lemondani róla hogy boldog legyen.(ez jelenti azt hogy tényleg szeretem és az ő boldogsága fontosabb mint a sajátomé)

3. Dehogy mással... Ha őszintén szeretek valakit de ő mással van/összejön mással akkor a lehető legrövidebb idő alatt kiírtom magamból ezeket az érzéseket! ergó soha nem lesznek erősebbek az érzéseim.

4. Az érzelmi önkínzás lenne ha lenne valakije én mégis szerelmes lennék belé és ezen nem is szeretnék változtatni.