Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Kapcsolatfóbiám van? Miért van ilyen érzésem mindig?
Figyelt kérdés
Azt kell rólam tudni, hogy 19 éves létemre nem volt még nagyon barátom. Tavaly 1 hónapig együtt voltam egy fiúval, de a közérzetem mindig rossz volt. Amikor belegondoltam, hogy kapcsolatban vagyok, nehezen körülírható érzésem támadt. Olyan "mégis mit művelek?" érzés. Most összejöttem egy fiúval, akivel már régóta barátok vagyunk és már régóta tetszik is nekem. Már vártam, hogy több legyen köztünk, mint barátság, viszont most megint olyan érzésem támadt, ami az előző barátomnál. Egyedül akarok lenni és nem akarok találkozni vele. Tudom, nem pszichológusok vagytok, de van valakinek valami ötlete, hogy miért vagyok ilyen?2014. júl. 1. 16:42
1/14 anonim 
válasza:
válasza:Nem vagy szerelmes.
Esetleg félsz a kapcsolattal járó dolgoktól. Kötöttség,h működjön tenni kell érte stb.
Teherként éled meg. Ez meg megint oda vezethető,h nincs szerelem.
2/14 anonim válasza:
válasza:Bár nem vagyok pszichológus, de foglalkoztam pszichológiával, hogy kijelentsem, ez egy komoly kötődési probléma. A kötődés belőled negatív érzéseket hív elő (ezek jellemzően gyerekkorból fakadnak). Ha ennyire komoly, akkor bizony szakember segítsége nélkül nem fogod tudni feldolgozni.
3/14 anonim válasza:
válasza:Ez baj egyáltalán? Mármint gondolj bele van egy rakás lány, aki kibőgi a szemét, amiért nincs barátja, te megvonhatod a vállad, hogy hm, nincs, kit érdekel? Ezt inkább egyfajta szabadságnak fogd fel. Valójában nem neked van kötődési problémád, hanem a nők többségének a beteges ragaszkodásukkal meg a "szerelmükkel".
4/14 anonim válasza:
válasza:Hármas: az is egyfajta kötődési probléma, de ez is. És a kötődésfóbiásokkal az a "gond", hogy valahol mélyen igenis vágynak a kötődésre, csak nem tudják élvezni. (Én is ilyen voltam.)
5/14 anonim 
válasza:
válasza:Utolsó, és akkor mégis honnan lehet tudni, hogy ki az aki tényleg nem vágyik rá és nincs semmi baja? Vagy ilyen nincs? :D
6/14 anonim válasza:
válasza:Az ember alapvetően társas lény. Pont. Van, aki lemond a kapcsolatokról valamilyen "magasabb cél" érdekében, pl. a papok, apácák. El tudok képzelni más esetet is, de ez azért nagyon-nagyon ritka. Hogy hogyan lehet eldönteni, hogy "normális" a kapcsolatokról való lemondás? Onnan, hogy miért történik! Ha valakinek rosszak a korábbi tapasztalatai, ha félelmet érez, ha mások közelsége, az intimitás kellemetlen félelmeket hív elő, ha megideologizálja, hogy "majd egyszer" képes lesz rá, akkor az egészen biztosan kötődési probléma.
Az egészséges kötődésű ember jólléte nem függ attól, hogy van-e kapcsolata, vagy nincs, de nem szalasztja el a lehetőségeket, hogy legyen, ha megfelelő partnerre talál. Az egészséges kötődésű ember képes másokra támaszkodni, elfogadni mindazt, amit nyújtanak neki (de nem függ tőle), és ő maga is képes tenni a kapcsolataiért.
8/14 anonim válasza:
válasza:Társas lény, nem "párkapcsolatos". Én az evolúció során semmilyen bizonyítékot nem látok rá, hogy az ember erre a szoros, kettő félből álló kapcsolatra rendeltetve van. Társasságra igen, de erre nem, csakis az emberek által kitalált okai vannak (öröklés, pénz meg egyebek.) Most konkrétan csak a párkpacsolatokra kérdeztem rá. Én például évek óta nem vágyom kapcsolatra, és így jól érzem magam, akkor lennék rosszul ha mégis együtt kéne lennem valakivel. Ha szembe jönne életem szerelme, nem küldeném el a halálba, de ilyen még nem történt, és nem is vágyok rá. Arra sincs ingerenciám, hogy az életem egészséges (tehát nem zárkózom a szombámba) élésén túl akár csak kisujjamat is szándékosan megmozdítsam, annak érdekében hogy ez megtörténjen. :)
9/14 anonim válasza:
válasza:De, az emberek vágynak mélyebb kapcsolatokra, kötődésre, intimitásra. Gyermekek ezt a szülő-gyermek kapcsolatban kapják meg, felnőttek esetében pedig elsősorban a társkapcsolatokban, vagy a nagyon mély barátságokban realizálódhat (amiből nem tizenkettő egy tucat). Jellemzően azok utasítják el ez intimitást, a másokkal való mélyebb kötődést, akik negatív tapasztalatokat éltek meg a szülő-gyermek kapcsolatban, ezt azonban nem lehet tudatosan azonosítani, mivel a kötődési mintázat EGY ÉVES KORRA már kialakul. Erről az időszakról pedig nincs tudatos emlékünk, viszont a személyiséget, a kötődési mintázatunkat egy életre determinálja. Tehát ha valaki nem vágyik kötődésre, intimitásra, akkor az édesanyával való korai kötődésben keresendő a probléma forrása.
10/14 anonim válasza:
válasza:Én egy szóval sem mondtam, hogy nem vágyok intimitásra. Én párkapcsolatra nem vágyok. :D A társasság bele van kódolva az emberekbe (lásd: emberszabásúak, őseink stb...), és én ezt maximálisan érzem magamon is. Az a fajta párkapcsolat amit manapság elvárnak, viszont emberi találmány ami nagy részben számító okokból alakult ki (előbb említett pénz, örökség, munkaerő, vérvonal fentartása, túlélés stb). A szerelmes érzéseknek legfőbb oka, hogy biztosítsák a fajfentartást, amihez nem létszükséglet az akár egész életben tartó párkapcsolat vagy házasság. És ha a korai kötődésemben van az oka annak ahogy most érzek, akkor is miért nevezzük hibának, ha egyszer soha senkinek nem okozott gondot az eredménye?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!