Szerintetek tényleg hasonló anyagi körülményekkel célszerű rendelkeznie egy párnak?

Tulajdonképpen a saját bőrömön tapasztaltam a problémát, és gondoltam ezért kérdezlek meg Titeket. A húszas évei második felében járó jogász lány vagyok, meglehetősen jó (nem általam teremtett) anyagi háttérrel, a családomban is mindenki dr. A gond az lenne, hogy bár engem egyáltalán nem érdekel egy bizonyos szint felett, hogy a párjaimnak mennyi pénze van, rendre tönkremennek a kapcsolataim azért, mert állításuk szerint nem tudják azt a színvonalat nyújtani nekem, amit már megszoktam. Nem kell nagy dolgokra gondolni, nem úgy vagyunk gazdagok, hogy hú, de igenis hetente többször is szoktunk étterembe járni "csak úgy", rengeteg ruhát veszünk, mert szeretjük a divatot és gyakran megyünk nyaralni, moziba, koncertre. Teljesen magam alatt vagyok, mert így már dobott tanár, rendőr, és legutóbb egy mentőápoló, akit pedig nagyon szeretek még mindig, de szabályosan bele volt betegedve, hogy nem tudja azt adni, amit szerinte szeretnék, és amit szerinte megérdemlek. Nem várom el, hogy ezt az életszínvonalat nekem férfi biztosítsa (és zárójelben megjegyzem nem is annyira költséges egyébként ; egyelőre gyakornok vagyok, az én fizetésem mégis fedezi a dolgaimat - igaz jelenleg a lakhatásért nem kell fizetnem), mint amilyennek tűnik, ráadásul szívesen adnék lejjebb belőle a kedvéért, de iszonyatos a kisebbségi komplexusa. Szóval a kérdésem az lenne Hozzátok, hogy ez áthidalható valamilyen úton-módon, vagy tényleg, komolyan szem előtt kéne tartanom az anyagiakat a párválasztásnál? Vicc, hogy nekem azért kell, hogy fontos legyen, ami egyébként rohadtul nem a leglényegesebb, mert neki magával szemben fontos?! Atyaég, remélem, érthető :)