Ha majd lesz esetleg valaki, akivel majdnem eljutok párkapcsolatig és bevallom, hogy ennyi idősen nekem még soha nem volt, azt fogja levenni, hogy valami defektem van?

én 21 éves férfi vagyok 1 párkapcsolatom volt még 14 évesen, akkora csalódás és trauma volt számomra a szakítás, hogy azóta nem is merek új kapcsolatot kezdeményezni mert félek a csalódástól...de beszéltem másoknak erről és ezt nem defektként fogták fel...

ismertem olyat akinek 24 évesen nem volt párkapcsolata mert nem érezte szükségét...de szerintem nem volt defektes, csak szimplán nem akart senkit, nem vágyott rá...nem gáz szerintem, ha nem volt senkid, nem kell kapkodni :) én is jobban örülnék ha nem lett volna senkim mert akkor nem csalódtam volna :)

#2:

Már bocs! De egy kamaszkori diákszerelem miatt olyan trauma ért, hogy felnőtt férfiként nem vagy képes párkapcsolatot teremteni, akkor az az én olvasatomban eléggé defekt. Vajon mi okozhatott gyerekként neked olyan traumát, amin felnőttként sem vagy képes túllépni??

Kérdező:

Nem azért vagy defektes, mert nem volt kapcsolatod, hanem mert ilyeneket írsz magadról: "soha nem kellettem senkinek és nem is látok rá esélyt, hogy ez valaha változni fog" ...

#5:

Nagyon összetörtem és súlyos depresszióba estem utána hónapokig...

Ha nagyon akarnék talán menne, de idő kellene ahhoz, hogy legyőzzem a félelmem...

Bár én még "csak" 19 éves vagyok, de hasonló cipőben járok, mint te, kedves kérdező. Még senki se udvarolt nekem, nem érdeklődtek irántam a fiúk. Én meg sose mertem, mert túl rondának tartottam magam, és úgy voltam vele, hogy "úgyse kellenék neki". Most meg van egy srác, azt hittem többet szeretne tőlem, de már egyáltalán nem keresi a társaságomat, szóval én értelmeztem félre a jeleket.

Próbálok változtatni a helyzeten, foglalkozom magammal hogy ne legyek egy bányarém, próbálok kimozdulni, hátha épp összefutok a nagy ő-vel... de én is félek, hogy majd mit gondol, miért nem volt idáig senki se, akinek kellettem volna?

"Nem is keresi a társaságomat senki"

És Te keresed más társaságát? Vagy csak ülsz, sajnáltatod magad és várod, hogy megtörténjen a csoda?