Ebben az esetben mennyire tolerálható a félrelépés?

miért nem a párjukkal teszik? nem hiszem hogy az a havi 1-2 alkalom nekik sok lenne

szerintem semmilyen esetben se tolerálható a félrelépés

na jó, max ha tud róla az ember párja és őt nem zavarja

Nincsenek kiskapuk. Ez megcsalás és kész.

Ahelyett hogy otthon megbeszélnék, inkább szőnyeg alá söprik, és keresnek mást.

Ha te lennél az, akit otthon hagynak a gyerekkel, miközben a párod elmegy kufircolni egyet, és széles mosollyal ér haza, te neked az hogy esne?

Ha a párjuk tud a dologról, akkor OK, az ő dolguk, ő döntésük.

De gyanítom, hogy ne tudnak róla . . .

Azt persze megértem, hogy nem lehet évekig szex nélkül élni.

De nekem szex nélkül nem lenne már jó egy kapcsolat, és ha így összejönnék valakivel szexre, ahhoz biztosan vonzódnék hozzá, hiányozna, vele szeretnék lenni.

Nálunk a kapcsolatba az érintések, csókok is beletartoznak. Ha ez nincs, akkor mi? Lakótársak vagytok? Mi köt össze? Na nekem ez bonyolult :D

Igazából ez körülményes kérdés.

Én személy szerint értem, sőt megértem, hogy ez miért alakult így ki náluk, akkor is megérteném ha lenne szex otthon. Több 10 év ugyanazzal az emberrel, nem meglepő ha megjelenik az igény más felé.

Én mindig is a tiszta játék híve vagyok. Számomra a történet ott van elb. hogy ezt titokban kell művelniük. A párjukkal ezt nem tudják megbeszélni, kvázi kicsit megnyitni a kapcsolatukat. Ez az a csapda egyébként amire szoktam figyelmeztetni.

És veszélyes is a játék. Egyrészt a bűntudat tud felőrölni egy kapcsolatot és az "elkövető" jellemét, gerincét, másrészt mivel mindig ugyanaz a partner ezért fokozottan fennáll a veszély, hogy több lesz idővel mint szexkapcsolat.

amikor megkeresnek privátban, hogy hogyan is kezeljék a megbeszélt "elhajlási" engedélyt mindig leírom, hogy legyen szabály, hogy egy partnerrel csak egyszer. NE szerető tartásba torkolljon az nagyon veszélyes lehet.

Ez a megoldás amit vázoltál tipikusan kényszerpálya, amikor már ráfutottak erre az "évtizedes unalom" problémára, és utólag kell úgy megoldani, hogy tisztázni nem tudja a párjával. (vagy nem akarja. Nagyon nehéz beszélgetés, legalábbis belekezdeni, tudom jól)

Nem ítélem el őket, de elegáns, és szépnek sem tartom. kényszer megoldás ami működőképesnek látszik köztük, aztán idővel ki fog derülni, hogy tényleg az e.

Az ilyet jobb elkerülni, sokkal jobb megbeszélni egy házasság előtt, hogy milyen szabályokkal, milyen módon és egyáltalán belefér e némi kaland időnként. Pontosan azért, hogy ne ez alakuljon ki. 10-15-20 év múlva lesz ez probléma de akkor igencsak nagy lesz. Szétverhet egy családot egy ilyen. Válás, vagyonmegosztás, gyerek elhelyezési perek, totál érzelmi romhalmaz maradhat egy ilyen után. A játék tehát nem babra megy. :/

Egyetértünk kérdező.

Az élet nem fekete -fehér. Libidó változás, testi okok, érzelmi kihülés, szexuális unalom, és ezek végtelen árnyalata, és permutációja. Ezért nem jó egyből rávágni, hogy ez biztosan rossz vagy biztosan jó.

Nincsen olyan modell ami mindenkinek megoldás. Párok vannak akiknek el kell mondani, hogy létezik ilyen probléma, k. gyakori is, és beszélni kell róla, mert valamilyen szinten bele fognak futni. Akár picit elviselhető szinten, akár annyira, hogy "megőrül" az egyik fél, és szinte pánikszerűen keresi a "menekülés utat". Ez benne van. De attól még ez a megoldás, ez a kvázi szerető tartás biztosan kényszerpálya, ha értjük is az okát.

És igen,a legtöbb kapcsolat a hosszú házasságban sokszor alakul át erős ragaszkodássá, még akkor is ha már egyszerűen nem kívánja a másikat, hanem inkább félrejár.

A titkos félrejárás csak akkor tud megoldás lenni ha az egyik fél nem befogadó az elhajlási felé. Ettől még kényszerpálya marad és nagyon nem szép dolog,de értem ha nincsen más út. Ám amíg ezek a tiszta utak le nem zárultak véglegesen, nincsenek végigjárva egyből a sötét oldalra tévedni szerintem sem korrekt.

Szóval nehéz kérdés ez. :/ Jobb megelőzni.