Fiúk, lányok, voltatok már nagyon magatok alatt azért, mert nincs párotok és csak a csalódás ér?

7 év depresszió 28 nap járás után...a csalódás és a magány érzése...nem mertem a csalódástól van rettegés miatt új kapcsolatot kezdeményezni...szerencsére pár napja vége lett ennek az állapotnak :)

általában velem az a helyzet, h engem az emberek személyisége érdekel főként, de azért külsőleg is szeretnék vonzódni a partneremhez... ha valaki megtetszik mert jó a személyisége és helyes is, annak én nem tetszem, csak barátnak tekint... többször előfordult olyan, h én igyekeztem, de nem lett semmi, csak fölösleges erőfeszítés volt...ha meg netán minden rendben megy és kezdenek komolyra fordulni a dolgok, na akkor bekavar egy féltékeny lány és összedől az egész... én ezeket a köröket futom újra meg újra, de úgy érzem bele fáradtam... előfordult az is h egy nagyon helyes srácnak tetszettem de a személyiségé nem volt jó... kezdem azt érezni egyedül fogok meghalni, nem azért mert nagyok lennének az elvárásaim, hanem csak egyszerűen aki nekem tetszik annak én nem tetszem akinek én tetszem ő meg nekem nem...