Mit kéne tennem?

...már magam se értem mit tegyek, várjak tovább türelmesen vagy hagyjam az egészet?...de hisz én szerelmes vagyok, csak számomra olyan egyoldalúnak tűnik a párom és köztem lévő dolog. Majd 1 és fél hónapja vagyunk együtt, ritkán találkozunk és én ezt nehezen bírom legfőképp azért, mert csak én hajtok. Kihasználja a helyzetet hogy van Budapest bérletem és akkor én rohangáljak, amikor meg én hívom mindig jönnek a kifogások, hogy ő nem fog jegyre költeni ugyanakkor ültetett az autója és fél hogy leér az alja, ha tiszta bekoszolódik, mindig van valami. Ha nem vagyunk együtt nem hív, nem keres. Minden egyes napom úgy telik hogy görcsösen várom, vajon mikor jutok eszébe. Egy és fél hónap alatt, egy csokit nem kaptam tőle. Ez még nem is lenne baj, ha érezném hogy pótolhatatlan vagyok számára, de nem. A következő...nem is olyan rég napszúrást kapott és nagyon rossz passzban volt, én mindvégig mellette voltam, mikor hazajöttem 1 hét elteltével nagy nehezen rávette magát, hogy írjon. Találkoztunk, és azt mondta egy pillanatig megfordult a fejében, hogy szakítsunk. Elszörnyedtem, nem értettem mi rosszat tettem. Közölte, hogy most egy darabig ne találkozzunk mert az által hogy én idő előtt gyengének láttam nem tudna a szemembe nézni...jó. Egy másik eset. Egy időben használtam fogamzásgátlót, de abbahagytam. Amikor lefeküdtünk ezt vele is közöltem, de nem védekeztünk. Maradtunk a megszakításos módszernél. Egy bizonyos idő elteltével megkérdeztem mikor kénye hogy megjöjjön. Vártunk, én már tudtam hogy tolódni fog a gyógyszer miatt, ő nem hitt nekem. Azt mondta csináljak egy tesztet. Csináltam. Negatív lett. Nem hitte el, képet kellett róla küldenem. Nem hitte el, hogy a képet én csináltam. Nem rég találkoztunk és megalázó módon a szeme előtt kellet megcsinálnom a tesztet, ismét negatív lett...de még mindig látom rajta, hogy stresszel, holott nem kéne. Akkor ami még rosszul esik, hozzáérek és elhúzza magát. Kérdem én. Ki az, aki ha szereti a másikat mégis elhúzza magát...? Tudom hogy most mit gondoltok, de én mégis szeretem...az összes barátom azt mondja hagyjam a fenébe, de én még is hiszek abban, hogy idővel kialakulnak a dolgok. Csak számomra felfoghatatlanok. 18 éves vagyok, Nyilas. Ő 21 és Szűz...mit kéne tennem...?:/ :(