Csak én vagyok ilyen elfuserált? Akarok kapcsolatot meg nem is.

Valahogy én nem úgy működök, ahogy elvárná a társadalom. Szeretek kapcsolatban lenni, de max pár év után elunom a monogámiát. Kalandozni akarok, hódítgatni, ha egyedül leszek, akkor pedig az a bajom, hogy nincs kapcsolat, amit építgethetek, szeretet, intimitás, miegyéb.

És ez nem az az általános "nem éltem ki magam érzés", mert elég sok mindent kipróbáltam, és nagyon is jól elvagyok egy kapcsolatban, csak nekem valahogy így ez nem elég.

Nyitott kapcsolatot sem akarok, mert nem akarom megosztani a párom mással, és nyilván fordítva se várnám el ugyanezt, meg nem is akarok hűtlen lenni.

De ez ritka skizofrén érzés, hogy egyszer kb az egész világot meg akarom hódítani, aztán meg rádöbbenek, hogy inkább olyan kapcsolatot akarok, amiből egyszer majd család és gyerek is lehet.

De valahogy nincs ilyen csak ez vagy csak az. Épp ezért egyik se tökéletes.

Úgy érzem nem vagyok százas teljesen, másokat teljesen boldoggá tesz vagy az egyik vagy a másik életmód, de nem vágynak egyszerre mindkettőre.

Aki esetleg hasonló, az mit csinál, hogy oldja meg?

23L