Mennyire kell a férfinek lenni a "főnöknek" egy kapcsolatban?

Szerintem egy jó kapcsolatban nincs "főnök", hanem egyenrangú társak vannak.

egy kapcsolatban mindenki főnök és alkalmazott egy személyben, de közösen érdemes a döntéseket hozni

nem kell fonok. Nincs ertelme fonokoskodni

Csak akkor kell hordania a nadrágot amikor én megveszek. Egyéb kérdésekben közös a döntés, kivéve ha szakterületről van szól. Pl ő ne pampogjon bele, hogy milyen lábost vegyek, és engem is hidegen hagy, hogy milyen fából csinál polcot a napaliba.

Semennyire, szerintem egyenlő félként kell kezelni a másikat.

Csak annyira, hogy nehogy véletlenül a csaj legyen a főnök. Tehát éppen annyira hogy még pont senki se legyen a főnök.

Kapcsolattól, vagyis emberektől függ. Ki mit igényel. Ha jól működik, bármi oké. Én például igénylem, hogy sokszor legyek domináns, de például a mostani barátnőmmel kevésbé vagyok főnök, szóval nem csak tőlem függ. Egyes dolgokban egyes nőknek ezt engedem, másoknak azt. Néhány konkrét dolog van, amiben nem engedek, mert úgy érzem, azzal már nagyon sérülne az az énkép, amit én direkt tartok, illetve van, ami nagyon zavar szimpla ösztönből, például nekem egy nő se akarjon a nyakamba csókot adni, mert esetleg ösztönből odacsapok vagy minimum ellököm. Ha az ilyen hülyeségeim el tudják fogadni, én is el tudom a nők sok hülyeségét, szóval valakik illeszkedhetnek, valakik meg nem, és ezzel nincs semmi baj.

Nem normális, hogy ezt megtiltja neked, sőt, hogy egyáltalán tiltogat dolgokat. Mindenki abban legyen a főnök, a fő döntéshozó, amiben jobb.

Egy kapcsolatban a felek kölcsönösen változnak (tehát oda-vissza felveszik egymás egyes tulajdonságit), mivel időbe telik kiismerni, hogy ki miben jó. Nem kell egy hapsinak "főnöknek" lenni, az a jó, ha kölcsönösen kiegészítve, egyenrangú félként látjátok el az élet adta feladatokat.