Érdemes kitartani?

Több mint egy éve élek együtt a párommal. Elég elfoglaltak vagyunk: én munka mellett még végzem az egyetemet,Ő 8 órában dolgozik.Munka után minden nap kondiba megy vagy más edzésre, mire haza jön semennyi energiája nem marad. Rám sem, másra sem. Egyik nap sem jöhet szóba, hogy mondjuk kondi helyett egy kicsit hazajöjjön vagy közös programot csináljunk,hétvégén meg a hét fáradalmait kell kipihenni. Ígérhetek neki cserébe akármit.Én is elfáradok a munkában meg az egyetemen és mellette vezetem a kis háztartásunkat is, főzök mosok stb mégis lenne rá időm és energiám,hogy együtt legyünk egy kicsit. Önző vagyok biztosan, de nekem ezek mellett nincs is olyan hobby-m, mint neki az edzés és eléggé elkeserít, hogy néhány alkalommal sem képes picit korábban hazajönni. Nem mondhatom, hogy megváltozott, mert mikor megismertem akkor is ugyanilyen iramban csinálta a dolgait, de akkoriban mind a ketten csak iskolások voltunk.Jobban jött, ki hogy délután végzett a sulival meg az edzéssel nem este. Ez volt a csomag akkor is, csak reménykedtem, hogy mikor az élet úgy hozza,hogy nem fér bele minden akkor néha -nem mindig- engem választ az edző terem helyett. "Sajnos" nőből vagyok, igénylem a törődést, bár szerintem alapvető emberi igény, Ő is igényli tőlem,hogy legyen vacsora legyek kedves,aranyos. Csak azt hiszem, hiába mondom neki, hogy ebbe kezdek belefásulni, nem érti vagy nem akarja. Próbálok toleráns lenni, csak fogyóban van a türelem, egyre többször jön ki belőlem a felgyülemlett feszültség. Dolgoznék a kapcsolatunkon, de egyedül tök felesleges. Viszont, ha véletlenül valami folytán sikerül egy kicsit elszabadulni akkor úgy érzem, hogy el tudnék mindent felejteni, ami felhalmozódott: magyarán én még szeretem Őt. Próbálkozzak még, vagy jobb ha belenyugszom, hogy ennyi jut?! Meg van a saját véleményem a dologról, de megköszönném a véleményeket esetleg tapasztalatokat. Én 25 vagyok ő 27.Elnézést a kis regényért!