Mással is volt már ilyen? Normális?

Van egy fiú, akit kép alapján helyesnek találok, viszont néhány szónál többet még nem beszéltem vele. Ő rólam szinte semmit nem tud, csak kép, és hogy ugyanannyi idősek vagyunk.

Ismerem az rövid kis élettörténetét, és hogy mennyire sok nehézséggel kellett mostanában szembenéznie.

Én alapvetően segítő szándékú ember vagyok, de ez normális, hogy szinte alig ismerem de szívesen összejönnék vele, hogy megadjam neki azt a szeretetet amire vágyik és hogy kárpótoljam őt azért a sok rosszért ami érte és éri? Néha azt érzem, hogy szeretném őt támogatni, mellette lenni, szeretni őt, nyugalmad adni...

Ő ezeket nem tudja rólam, és az életszemléletünk is egy kicsit más, szerintem nem lenne belőle hosszútávú kapcsolat, mégis így érzek.

Ez normális, vagy csak nagyon megsajnáltam egy helyes fiút?