Ti mit tennétek a helyembe? Elég bonyolult. Vagy lehet csak nekem. (bővebben lent)

Megpróbálom érthetően leírni az egész helyzetet.Körülbelül másfél-2hónapja voltam egy táborban, ahol kicsiknek segítettem,mint segítő.Persze voltak ott nagyobbak is.Volt egy srác,aki elhívott ebbe a táborba és gondoltam miért is ne.Egyre jobban kezdtünk jóba lenni,folyamatosan velem volt és a tábor vége után is mindig beszélgettünk elhülyéskedtünk és együtt lógtunk.Meg persze ott voltak a barátnőim is.Én rájöttem,hogy szerelmes belém meg minden jel erre utalt.Mindig velem akart lenni,sokat írt,nem akarta,hogy mással legyek,félreérthetően viselkedett és hát mások is látták.Én persze nem éreztem iránta úgy semmit,mivel(na és itt a bökkenő),hogy 2 éve elég komoly párkapcsolatban vagyok.A fiú(a táboros) egyszerűen nem akarta bevallani,hogy szerelmes belém,állandóan elterelte a szót vagy simán letagadta.De ez még semmi.Bonyolódik itt azzal a dolog,hogy amíg tartott a tábor, egyik nap megbetegedett és 1 napig nem jött.Elég rossz volt mert nem volt kivel beszélgetnem és hülyéskednem csak a kicsik foglaltak le.Ott volt a táborba még a megbetegedett fiúbarátom unokatestvére is,aki egyszer megkért hogy nem e tollasozok vele.Mondom oké,hiszen akkor úgyse volt dolgom.Aztán szépen lassan vele is kezdtem összehaverkodni és hát nem mondok vele újat,hogy természetesen ő is belém esett de ő be is vallotta.Még mindig bonyolódik azzal a dolog, hogy ekkor nagyon rosszban voltam a barátommal,akivel 2 éve együtt vagytok,sokat veszekedtünk és nem jöttünk ki egymással.A beteg fiúbarátom és az unokatestvére pedig szabályosan harcot vívott értem.A nyár folyamán elmentem még 2 táborba,ahol a beteg fiúbarátom nem jött, csak az unokatestvére.Ott elég közel kerültünk egymáshoz,egy csoportban voltunk,folyamatosan együtt hülyéskedtünk és rengeteget lógtunk együtt.Elkérte a számom,sms-eztünk,irogattunk facen és bevallotta,hogy ő komolyan szerelmes lett belém.Én ezt nem így gondoltam.Na és persze ott van a barátom,akivel mára már kibékültünk és megbeszéltünk mindent,csak nem mondtam el neki ezt a dolgot,mert tudom hogy milyen és nagyon kiakadna.Nem azért,mert hazudós vagyok,hanem mert nem szeretnék újból összeveszni vele meg mert nagyon szeretem és fontos nekem!De a beteg fiúbarátom(ő mostmár nem nagyon beszél velem)unokatestvére meg még irogat,találkozni szeretne velem.Én meg kitaláltam mindig valamit,hogy miért nem érek rá vagy nem fogok ráérni.Pedig megmondtam neki hogy nem vagyok belé szerelmes(bár pár hete,mikor a barátommal veszekedtem azt éreztem,hogy többet érzek iránta)és van barátom.Most meg le szeretném valahogy koppintani és elfelejteni,ami volt.Még egy emléket is készített nekem mind a két táborról meg vagy 6 maga csinált karkötőt.De mégis nagyon rosszul érzem magam,hogy nem mondom el a barátomnak.Mert csak megzavarná a mostani harmonikus állapotot.Tudom,lehet hogy hibáztam és csak a veszekedésünk okozta ezt a kis félrelépést,de nem csaltam meg.Az unokatestvér-fiú meg még mindig irogat én meg megmondtam neki,hogy nem fogok ráérni és a barátom szülinapi összejövetelére megyünk és hogy facebookon sem leszek.Nem akarok senkit megbántani és a barátommal sem e miatt újból összetűzésbe keveredni de nagyon rossz ez az állapot.Szerintetek mit tegyek?

Bocsi a hosszú szövegért de rövidebben nem tudtam leírni.