Miért nem engem hívott fel?

Szóval a inni voltam a haverokkal, a barátnőm pedig otthon ivott magában, hogy ne unatkozzon. Előre leszögezném, hogy nem élünk együtt, még csak egy városban sem, tehát nem azért ivott magában, mert paraszt voltam elvinni magammal.

Tudni kell róla, hogy régebben pszichológiai problémái voltak/vannak, elég ingadozó az állapota. Természetesen vigyázok is rá, ahogy csak tudom, persze nem fojtom meg, nem mondom neki, hogy mit ne és mit csinálhat, mert már nagylány, de akkor is féltem.

Lecsapott egy üveg bort magában, és részegen rájött a vagdoshatnék. Előtte pont felhívtam, beszéltünk, nem volt vele semmi. Igen, részeg volt, de igazából nem az a ,,engedjük el magunkat" részeg, így maximum a hangjából vehettem volna észre, hogy nem teljesen józan, de az a helyzet, hogy ekkorra már igencsak eleget ittam, hogy érezzem a különbséget a hangjában. Szóval letettem, és az én részemről ennyi is volt a dolog. Ma pedig megtudtam hogy miután én letettem, megkért egy srácot, hogy hívja fel, mert valakivel beszélnie kell. Ez alapból nem zavarna, akkor se ha engem sosem hív fel, de tekintve, hogy ilyen szarul volt, nem engem kellett volna felhívnia? Oké, haverokkal voltam, de nem engem kellett volna hogy hívjon ha baj van? Ráadásul az a srác akivel beszélt pont az, aki a pánikbetegség és a depresszió összes fajtáját magán cipeli, és ő tehet az asszony mostani hullámvölgyéről. Miért pont vele kellett beszélnie? Az anyja? Az apja? Nektek mi a véleményetek erről?

Nem akarok vitát nyitni erről, nem hinném, hogy rosszat akart, de nem az lett volna az alap, ha engem hív fel, ha van valami baj? Igen, nem a dajkája vagyok, de rettentően sz*r érzés, hogy őt hívta, aki tehet az egészről..És nagyon a büszkeségembe tiport az érzés, mert úgy érzem, hogy szerinte nem is tudnék segíteni neki..