Miért érzek néha így? El kellene mondanom, de nem tudom, h h kezdjek bele.

A párommal még csak 1 hónapja vagyunk együtt. Nem mondanám, h bármi probléma is lenne köztünk, mert oda figyel rám, szeretget ha együtt vagyunk és nem kell könyörögnöm a találkozásokért, de ha külön vagyunk, akkor van, h néha-néha mintha egyedül érezném magam. Ha nem találkozunk olyankor csak este beszélünk egymással a neten. Az elején mikor összejöttünk, akkor ezzel nem volt gond, meg hát most sincs ezzel baj, de azért jól esne ha pl. napközben írna egy sms-t, h h vagyok, szóval amivel érzem, h napközben is gondol rám. De most ezt nem mondhatom neki, h "Figyelj, örülnék ha néha küldenél egy sms-t..."

Az előző kapcsolatom rózsaszín felhősen kezdődött és borzasztóan végződött. Annyira megviselt az a szakítás, h szinte rettegek és fel vagyok készülve rá, h mikor kerülök újra padlóra és ezért képes vagyok magamnak hülyeségeket is bebeszélni vagy kombinálni... Jobb lenne erről a félelmemről beszélni a páromnak? Viszont nem akarom, h azt gondolja, h nem vagyok vele megelégedve és a kapcsolatunkkal... H hozzam fel a témát? :/