Hogyan felejthetném el annak az ötletét, hogy az aktuális párom lesz majd a férjem?

Sokat gondolkodom mostanában rajta, mert a baráti társaságban lévő párok eljegyződnek, összeköltöznek, stb, velünk pedig nem történik SEMMI. Mindenki - ő is - azt mondja, hogy szinte együtt élünk, mert ha nem is 24/7, de nagyon sokat együtt vagyunk, vagy náluk vagy nálunk. De más ez, és más tényleg elhatározni magunkat valami iránt.. Egy múltkori beszélgetésünkkor azt mondta, hogy ő még nem áll készen erre a "házasság dologra" (természetesen nem szó szerint, hanem együttélés miegymás), én pedig kezdem úgy érezni, hogy ő úgy unblock egy ilyen komolyabb kapcsolatra nem áll készen (én vagyok a második komolyabb kapcsolata, de lehet ez túlzás). És ilyenkor visszhangzanak a fejemben a haverjaitól hallott, neki címzett "igazi legénylakás", pont ilyen "agglegényeknek való kocsi".. stb, mintha nem is léteznék.

Szerintem, ha egy nő szerelmes, valahogy a realitás talaján mozogva, de mégis úgy érzi, hogy a jelenlegi szerelem örökké tart, ház, esküvő, gyerekek, kutyamacska.. És a múltkori beszélgetésünk pedig annyira visszarángatott a földre, hogy nem is értem, hogy merülhetett fel bennem ilyesmi, hiszen erre ő képtelen. Viszont akkor nem látom értelmét vele lenni..

Mit kell ilyenkor csinálni?