Ti nálatok is ilyen egy oldalú a kapcsolatbeli ismeretség?

Lassan 3 éve vagyok a barátommal, van hogy 2-3 hónapig nem látjuk egymás, munka, iskola ügyből kifolyólag, de összességiben konstans az együttlétünk.

A gondom, az, hogy még mindig alig tudok róla valamit, azon kívül természetesen amit látok belőle és úgymond amit kapok tőle. Az elején is feltűnt,hogy keveset beszél magáról, de úgy gondoltam majd idővel változik, megnyílik. Meg kell hagyni nagyon ügyes abban, hogy semmit ne áruljon el magáról, a konkrét kérdésre valami kitérőt válaszol, majd aztán engem kérdez a dologgal kapcsolatban, így úgy, de a vége , hogy végül nem tudom meg, hogy mit gondol a dologról. De ez igaz a családjára is, a múltjára , néha néha, úgy elmesél dolgokat, de elég váratlanul, amikor valami előhoz neki egy emléket, akkor meg se merek szinte szólalni, nehogy megszakítsam. Nagyon szeretek vele lenni, teljesen összeillünk, minden téren, de ez a rész nagyon kezd aggasztani . Mintha egy félidegen lenne, tudom túlzás, de értitek, a családja a múljta nem ismert számomra, és ha rajta múlik ez így is marad.

Valaki jár hasonló cipőben ? Vagy ismerőse esetleg ? Bármi ami segíthetne a dolog megismerésében, feldolgozásában ?