Tudod, hogy nem állsz készen egy kapcsolatra, és nulla tapasztalatod van. Ismerkednél csak azért, hogy az elejét begyakorold?

ezt nem kell gyakorolni :D tudni fogod hogy ki az akivel menni fog, és ki az akivel nem.

szerintem akkor a legjobb amikor megy saját magától és nem kell semmit se erőltetni :)

Az érettség úgy alakul ki, hogy emberi kapcsolatokat tartassz fönn, nagyjából van egy empátiád, tudod mit akarsz tőlük, és mit adsz cserébe.

Most ha nem kapásból holnap mész az oltár elé, az persze érthető.

Gyakorlás is oké, ha abban az értelemben veszed, hogy hogyan tegyél a másik kedvére (nem feltétlen fizikai téren, lehet ez leki szükséglet is), mik a határaid, és közben komolyan veszed és tiszteled a másikat is, akkor hajrá, csináld.

Ha ezt úgy érted, hogy össze-vissza kavarsz egy seregnyi emberrel, hazudozol nekik, hisztizel, féltékenységi drámát rendezel, akkor NE.

Hogy hogyan lehet ezt ember módjára megoldani? Nagyon egyszerű. Nem vered át a másikat, nem szórakozol az érzelmeivel. Ilyenkor kerek perec meg kell mondani, légyszi haladjuk lassan, nem vagyok biztos az érzéseimben, ezt most jól csinálom vagy se, stb.

Ha őszinte vagy, meg empatikus, akkor nem lehet baj.

Mármint milyen hiba? Més mi az hogy nem megengedett?

Neharagudj, én a huszas éveim közepén vagyok, és pont most futottam bele valakibe, aki bár 4 évvel idősebb, még mindig úgy csókolt mint egy kamasz, pedig hát nem én voltam neki az első...nagyon édes.

Tudod mi volt? Semmi, szóltam neki, hogy lécci kicsi nyisd már ki jobban a szád, meglásd sokkal jobb lessz :D

Most ha nagyon akarod kategorizálni ez elvileg "hiba", de abszolúlt nem úgy éltük meg.

És ez nem önzőség, hanem tolerancia a másikkal szemben, és empátia. Ez a dolog lényege. Ez nem autóvezetés, hogy kreszvizsga nélkül nem vagy rá jogosult, nem kell neked lepecsételt latin szeretői igazolvány ahhoz, hogy járj valakivel.