Miért érzem azt, hogy elhanyagol, hogy ennyi voltam neki?

Pénteken randiztam egy fiúval (aki amúgy több száz km-t utazott hozzám). Egy egész napot együtt töltöttünk, minden jó volt és szép, mondhatni tökéletes, elcsattant az első heves és szenvedélyes csók, ölelések, kézen fogva séta. Amikor megcsókolt azt mondta, már erre várt nem tudja mióta. Csodás volt az a nap, aztán elbúcsúztunk. Előtte megbeszéltük, hogy legközelebb én mehetnék, de hosszabb időre, bemutatna a szüleinek, a testvéreinek természetesen. Addig, amíg ismerkedtünk voltak reggeli üzenetek, bókok, célzások, hogy mennyire vágyik már rám, ölelni akar, csókolni, látni, amióta viszont találkoztunk mintha fura lenne. Nincs reggeli üzenet, bók is kevéske, alig beszéltünk, persze a miatt is, hogy dolgozik, de máskor a munkaidejét is végig dumáltuk, kicsit azt érzem, hogy lekakil a találkozás óta. Én bonyolítom túl, vagy csak szimplán annyi az egész, hogy már "együtt vagyunk", így nem kell udvarolnia úgymond?