Szerintetek ez így normális dolog közöttünk?

Beszéljétek ezt át...ha te szereted őt, és hajlandó vagy vele végigcsinálni, akkor mindenképp keressetek fel egy szakembert. Lehet ezen az állapoton változtatni, de ahhoz neki is akarnia kell változni.

Ha ő nem hajlandó ennyit megtenni érted, és saját magáért, akkor szerintem nem érdemes több idődet beleölnöd, mert túl fiatal vagy ahhoz, hogy ilyen emberre verd el ezeket az éveidet.

Én is ebben a cipőben jártam. 9 hónap után szakítottam, 2 hónap telt el azóta. Úgy taccsra tett, hogy nem tudom fogadni férfiak közeledését, folyamatosan hárítom őket, sőt, ha valamelyiken látom, hogy jobban tetszem neki, a szemébe se tudok nézni. Már el sem tudom képzelni, hogy lefeküdjek valakivel vagy hogy valaki meg tudna kívánni.

Amíg benne voltam a kapcsolatban, észre se vettem, hogy mekkora s.zarban vagyok, csak miután kijöttem belőle.

28N

Teszem hozzá: ez a pasi előtt olyan voltam, akár a Káma Szutrán nevelkedett nyúl. Éjjel-nappal szexeltem volna, ha volt kivel, akkor csináltam is, szerettem a testem, égtem a vágytól...

De most?! Amit fentebb leírtam :/

Nem tudom, rendbe fogok-e jönni valaha...

2.

Én ugyanezeket élem meg férfiként! Kedvesem elhidegült tőlem, esze ágában nincs hozzám bújni, megcsókolni, ezer éve nem kezdeményez intim kapcsolatot :-(

Talán engem keresel és nem őt! Ahogy én téged és nem nejem. ;-)