Miért álmodom ilyesmiket? És miért jobb az álmokban pár dolog mint a valóságban?

Mostanában többször álmodom ilyesmiket - például ma is - leírom zanzásítva de nem az egész álmom mert arra kevés lenne a hely nagyon nagy "álmodó" vagyok, néha olyan mintha a valóság szakítaná meg az álmokat és nem fordítva.

De az álom nagyobbik része elhanyagolható (mint mikor egy kifejezetten gonosz fiatalabb lány meg akart ölni, tiszta vér volt a folyosó meg valami undorító helyre kerültem mint "vécé" ahol nem voltak falak és undorító emberek mellett kellett volna hugyálni) - szóval azt álmodtam hogy összejövök 2 csajjal - 2 különböző időben. Eddig nem is lenne semmi pláne, de az egyik az exbarátnőm a másik pedig az a csaj aki 8 évig volt "ideálom" még az általános suliban. És amire ki akarok lyukadni, hogy álmomban csókolóztam velük és élveztem. Sokkal-sokkal jobban mint a valóságban (az ideál csajjal nem csókolóztam mondjuk sosem)... Miért jobb az álmokban mint itt? A valóágban annyira nem volt jó, inkább kicsit stresszes "kihívás" jellege van meg olyan furcsa az egész, hogy nem igazn jó. De az álmaimban IGEN és NAGYON JÓ. (Az említett 2 csajon kívül 2 olyan is megjelent már akiket csak látásból ismerek de nagyon bejönne külsőleg).. Nem értem hogy elméletieg a "valóságnak kellene a legjobbnak lennie", de közben mégis az álmokban jobb. Leírhatatlanul jó...

Tudtok erről bármit is? Megőrültem talán, lúzer vagyok, forduljak elmeorvoshoz, vagy tök normális, másoknál is így van? Vagy segítene a dolgon, ha a valóságban legalább egyszer éreznék már szerelmet és nem csak valami gyengébb érzést?