Mit gondoltok erről a kapcsolatról?

Párommal 2010-ben ismerkedtünk meg. 2012-től együtt lakunk, 2013-ban közös lakást vettünk, és tavaly megkérte a kezemet is. Hétfőn megyünk időpontot kérni az anyakönyvvezetőhöz a nyáron megtartandó esküvőnkre. Minden szép és jó.

Nem következik nagybetűs, DE, de mégis sok minden motoszkál bennem. Lehet csak a holnapután miatt (hétfői időpontkérés).

1. 2006-ban a páromnak véget ért egy zűrös kapcsolata (neki az volt az első), majdnem öngyilkossággal végződött. Erről ő nem beszél, véletlenül tudtam meg. Tudom, hogy gyógyszereket is szedett.

Félek, hogy mi lesz, ha lesz valami komoly probléma, hogy fogja bírni. Előfordul, hogy veszekedünk (mint mindenki), nehezen kezeli a stresszhelyzeteket. Nehezen küzd meg vele.

Nekem is változnom kell még (egy kicsit....), engem apám bántalmazott gyerekkoromban, de még 20-22 éves koromban is simán átzavart a lakáson. Igazság szerint ütött, amivel csak ért...mindegy, már meghalt, nekem is el kellene már felednem ezt az egészet....csak ugye az nem úgy megy.

Nagyon szeretjük egymást, szinte egymás lelkét gyógyítgatjuk itt tudat alatt. Mindketten dolgozunk, és bár én főiskolát, ő egyetemet végzett, minimálbéren vagyunk sajnos. De megélünk, spórolósak vagyunk mindketten :) Szóval elvagyunk. Komoly probléma nincs.

Én nem feszegetem neki a múltat, soha nem kérdeznék rá, hogy mi történt.

Szerintetek, lehet ebből boldog kapcsolat? Hogyan segítsek neki, és magamnak, hogy minden jól menjen? Esetleg tapasztaltabbaktól szívesen várnék egy kis megerősítést..

nagyon köszönöm, hogy elolvastad. Igazából jól esett kiírni magamból, senkivel nem tudom megbeszélni.