Vajon ez a végét jelenti?

Decemberben ismertem meg, januárban összejöttünk. Nehezen indult, több, rajtunk kívül álló ok hátráltatott, de leküzdöttük az akadályokat. Csodásak voltak azok az esték, amiket végigbeszélgettünk, a telefonbeszélgetéseink órákig tartottak, és mindkettőnk nevetett végig. Amikor néztük egymást, mindkettőnk ragyogott a mély érzelmektől. Egymást tápláltuk azzal, hogy felfedeztük a másik értékeit. A szerelem nagyon gyorsan fellángolt, csodás volt éltető ereje.

Ma már szinte minden beszélgetésünk ellaposodni látszik. A napi teendők megbeszélése a téma, és nagyon keveset nevetünk. Amikor találkozunk, csak csöndben sétálunk egymás mellett, mindenki a saját gondolatain töpreng.

Még mindig örülök, hogy létezik, de nem érzem azt a perzselő szerelmet. A legnagyobb ajándéknak tartom Őt a mai napig az életben, de érzem, hogy az a szerelmes halk suttogás egyre csak elhalkul.

Nem szeretném, ha vége lenne. Újra szeretnék szerelmes lenni belé, de félek, hogy nem fog sikerülni.

Vajon ez a vége?