Vissza tudom valahogy csinálni? Nem akarom elveszíteni a barátom!

Mondjuk tényleg nem kellett volna le..arnod őt.

Persze, értem én, hogy rossz tapasztalatok, meg minden, de akkor se kellett volna az előző negatív tapasztalatokat rávetítened. Másfél év alatt azért már megtapasztalhattad, hogy ő milyen, és láthattad, hogy nincs okod félni.

De tipikus eset, hogy volt egy rossz kapcsolat (amit gondolom direkt kihúztál a legvégsőkig, tök mindegy, hogy nem érezted magad jól mellette), és a következő pasi szív az előző béna kapcsolatod miatt.

Tudod, a türelem előbb vagy utóbb elfogy. A bizalmatlanság pedig a lehető legjobb módon fogyasztja az ember türelmét. Sokan nem húztak volna ki másfél évet egy olyan kapcsolatban, ahol a másik még ha a csilalgot is lehozzák neki az égről, sem hajlandó hinni és megbízni.

Igen, ezt elszúrtad. Az a gáz, hogy erre csak most jöttél rá.

"Változtatnom kell, meg kell próbálnom hinni neki"

A megpróbálás itt kevés. Már rég hinned kéne neki, és nem csak majd megpróbálni, másfél év után.

"Én kész vagyok megígérni hogy mindent megteszek"

Ismét azt mondom: megígérni kevés. Nem megígérni kell, hanem meg is tenni.

"de szükségem van hozzá a türelmére és arra hogy higgyen bennem"

Miért, eddig nem azt tette?

"Viszont ő is változott, már nincs türelme hozzám."

Mint már mondtam, a türelem előbb-utóbb elfogy. Másfél évig türelmesen várt a csodára, ami soha nem jött el. Tudod, milyen dolog arra várni, hogy végre a szerelmünk megbízzon? És milyen érzés folyton azt tapasztalni, hogy ez soha nem következik be? Ő türelmes volt mindvégig, de cserébe nem változott semmi. Ebből ábrándult ki nagyon.

Oké, én elhiszem, hogy nagyon szereted, csak tudod, egy valamire való kapcsolatban ehhez mérten is kéne viselkedni. Neked ez másfél év alatt nem sikerült, akkor ezek után ő miben bízzon?

Ha eddig semmi nem változott, akkor ezután sem fog. A vér nem válik vízzé. Lehet, hogy ideig-óráig majd eljátszod, hogy megbízol benne, meg hiszel neki, de úgyis kiderül, hogy csak megjátszod magad. Ennek meg nincs értelme.

Na meg nem az utolsó utáni pillanatban kell elkezdeni gondolkodni, hogy vajon mit kéne tenni.

Bocs, ha túl tárgyilagosra sikerült a válaszom!

Esély mindig van. Őszintén megmondva: én látok rá esélyt, amennyiben te tényleg tudsz magadon változtatni!

Tudom, hogy ez nem könnyű, hiszen az érzéseket tudatosan nehéz befolyásolni. Én a helyedben felkeresnék egy pszichológust is, minél hamarabb. (Lehetőleg magánrendelésen.) Ő tud segíteni abban, hogy magadat kicsit rendbe tedd, és legyőzd ezt a szinte már kóros bizalamtlanságot.

Barátoddal meg ülj le négyszemközt, higgadtan, és próbáljátok megbeszélni a jelenlegi helyzetet! Mondd meg neki, hogy komolyan elgondolkoztál, és tényleg igaza van, így utólag belegondolva valóban le..artad, hogy ő próbált segíteni. De már tudod, hogy mennyire rosszul láttad a dolgokat, és azon vagy, hogy változtass a hozzáállásodon. Valószínűleg elő fog hozakodni azokkal, amiket én az előző hozzászólásomban leírtam. Amiben igaza van, adj neki igazat, de ez ne menjen a női tartásod rovására! Őszintén és érzelmesen beszélj! De bizonygasd, hogy most már rádöbbentél, hogy milyen rossz felfogásod volt eddig, és bár eddig nem igazán láttad tisztán a doglokat, most már igen, és ennél fogva teljes erődből azon vagy, hogy sikerüljön a hozzáállásodon változtatni. Köszönd meg neki, hogy ő végig melletted állt, és mondd el, hogy ez mennyire sokat jelent neked!

Szerintem nagyjából így lehetne menteni még ami menthető.