Kezdőoldal » Felnőtt párkapcsolatok » Párkapcsolati problémák » Megoldás ha többet járok el...

Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

Megoldás ha többet járok el itthonról és szabadulok ki a családi fészekből, nem szeretnék többé különc lenni?

Figyelt kérdés

Unatkozom, mindent unok, nem azért mert nincs mit csinálnom egész nap hanem mert állandóan kattogok és jár az agyam, és senkivel nem tudok beszélgetni.

Nincs 1 barátom se de még ismerősöm se akivel közös programot szerezhetnék.

Már kimozdulni sincsen kedvem, mert tudom hogy úgyis csak egyedül bolyongok az útszákon sétálgatva.

Nem is beszélve arról hogy összesen 5-en lakunk közösen egy házban és senki mással nem beszélgetek.

Az egyikük értelmi sérült és lassan úgy érzem hogy annyi sok időt töltünk a házban együtt hogy már lassan én is átveszem a szokásait és én is bedilizek.

Folyamatosan depresszió kísér.

A férjemtől minden percben szeretetet várok el, és zokon esik ha rám sem néz.

A férjem ha szólok neki vagy valamit mondok neki, meg sem hallja, vagy nem válaszol a falra tudnék ilyenkor mászni tőle.

A legrosszabb az hogy a férjemmel általában nincs is már közös témánk, sőt nem is keresi a társaságomat , és pont az ellenkezőjét váltom ki, annak amit szerettem volna.

Egy kis megértést, szeretetet.

Beteg voltam 1 hetet megint nem voltam sehol.

A férjem azt mondta elmegyünk valahova este , sétálni rokonaihoz, de nem tartom jó ötletnek mert így is mindenki csak vele lát, és nélküle nem is nagyon járok el sehova.

És ha megyünk valahova akkor mindig a költekezés van, most pedig szeretnék spórolni.

És mindig összeveszünk valamin, sőt néha csak sétálunk csendben oda-vissza egymás mellett.

És nem tudom felfogni a depis időszakomban hogy miért csak 10-15 percet lehet eltölteni a férjemmel azt is csak elalvás előtt.

Egész nap nincs rám ideje, elfoglalt, elvárná hogy egész nap ne zavarja senki.

Annyira vágyom a beszélgetésekre de nem tudok kikecmeregni ebből az itthon rabságából.

Különcnek érzem magam és mások is azt látják.

Nem tudok viselkedni idegen társaságban, és üldözési mániám van már.

Állandóan azt érzem hogy mindenki engem bámul.

Mintha valami rá lenne írva a homlokomra.

Szerintetek érdemes elmenni egyáltalán valahova a férjemmel?



2015. febr. 18. 15:16
 1/4 anonim ***** válasza:

Ez azt jelenti hogy nem dolgozol és gyerek(ek) nevelése sem foglal le, mert nincs?


Ez esetben, ha nem vagytok rászorulva hogy dolgozz, akkor is iratkozz be valamilyen képzésre, keress tartalmas szabadidős tevékenységet (pl. valamilyen mozgás, művészet).


Az emberek társasága erősítené szocializációs képességeidet, teljesítményed meg növelné önértékelésed.


Ha viszont jól jönne akár csak egy minimálbér is a családi költségvetésbe, akkor meg menjél dolgozni, mert akkor lehetnek csak elvárásaid, ha leteszel teljesítményt is az asztalra.

2015. febr. 18. 15:31
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/4 A kérdező kommentje:

Gyesen vagyok még van 1 évem hátra óvodáig.

Félek is ha akkor is így fogok viszonyulni a világ fele akkor elhelyezkedni sem fogok tudni.

Tele vagyok negatív gondolatokkal.

Az akarat meg van hogy ki akarok lábalni belőle de amint kapok egy elutasító arckifejezést az akaratom alább hagy.

És az benne még a rossz hogy nem tudom mit illik mit nem mondani, és gyakran a magán életemet beszélem ki egy idegennel.

És mindig későn veszem észre magam.

2015. febr. 18. 15:37
 3/4 A kérdező kommentje:

Néha mikor sétálunk az utcán és szemtől szembe néznek velem én nagyon hamar elkapom a tekintetemet és néha olyan szúrós szemű emberek jönnek velem szemben hogy sikítanék és elszaladnék, mint egy kiskutya nyüszikölve.

Nem vagyok magabiztos.

Úgy érzem hü*lyén öltözködöm.

Nem tudok csinosan felöltözködni.

2015. febr. 18. 15:41
 4/4 anonim ***** válasza:

Oké, 3 pontos lelki ezdéstervet készítettem Neked:


1) Iratkozz be heti 2 alkalomra jógára, zumbára vagy hasonlóra.


2) Mérd fel a bölcsibe adási lehetőségeket a környékeden, tárgyalj velük, akkor is, ha most nem aktuális, csak hogy kommunikálj másokkal.


3) Kezdj el állást keresni, akkor is ha addig nem akarsz dolgozni, amíg ovis nem lesz a gyerkőc. Ha interjúkra behívnak kérhetsz most a reálisnál magasabb fizut is, mivel most számodra még a munka nem létszükséglet, nem kell izgulnod azon sem, hogy az első intejúk elbaltázása miatt (kezdők izgulása, rutintalansága, stb. miatt) értékes hónapokat vesztegetsz. Ha meg véletlenül összejön így egy jobb állás, akkor meg a bölcsis pont végrehajtásával szerzett infókat hasznosítsd, hogy munkába állhass.

2015. febr. 18. 16:03
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!